Prológus

Sziasztok! Íme a prológus, reméljük tetszeni fog nektek! Fogyasszátok egészséggel! <3

A londoni repülőtéren Demi bőszen kereste Dzsudzsit.

  - Dzsudzsi! - próbált jó hallására hagyatkozni, de a nagy tömeg elnyomta barátja hangját. Ezután a magasabb embereket figyelte, hátha meglátja a nálánál magasabbat. Pillanatokkal később valaki megfogta a lány vállát, mire az beleborzongott az ijedségtől.

  - Úristen! Egy ideje már kereslek - mondta durcásan a kisebb egy sóhaj közepette.

  - Nyugi van! Csak elémfurakodtak, így nem tudtam egy ideig kijönni - nyugtatta meg Dzsudzsi - Először is, mire vagyunk kíváncsiak?

Demi gondolataiban már keresztülment Londonon, de látni szerette volna teljes egészében, így addig nyaggatta Dzsudzsit, amíg el nem mentek a London Eye-hoz. Hosszas sorbanállás után sikerült felszállniuk. Mikor a legmagasabb ponton voltak, Demi arcát az ablaknak nyomva gyönyörködött a városban.

  - Nézd! - mutatott el valamerre, barátját figyelemre szólítva - Ott van egy éjszaki szórakozóhely és a szállásunk is közel van hozzá. Átmegyünk ma este? - kérdezte lelkesen a békésen ülő vörös hajú lányt.

  - Nincs sok kedvem... - válaszolta amaz egyhangúan.

  - Ha jól látom akkor ma este karaoke estet tartanak - próbálja csábítani a kis barna a magas vöröset.

Ezen szavak hallatára az eddig unalmasan üldögélő lány szintén az ablakhoz tapadt, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy régen ismert barátja igazat mond-e. Demi gonosz mosolyt küldött a már fülig vörös barátnőjének, aki szégyenében visszaült inkább. A kisebb hangosan felnevetett.

  - Ezt igennek veszem - mondta röhögés közepette.

London minden szegletének megnézése után, délután öt óra felé mentek el szállásukra. Ott kipakolták azokat a dolgokat amikre a közeljövőben szükségük lesz.

  - Én készülődök, oké? Fürdőt foglalom - intett a helyiség ajtaját fogva, s egy törölközőbe csavarta magát az alacsonyabbik. Dzsudzsi csak bólintott, jelezve, hogy oké.

Demi úgy negyed óra múlva jött ki haját és magát is törölközővel takarva. A vörös addigra félig elkészülve várt és most ő ment be, így Demi öltözködni kezdett és hajával próbált kezdeni valamit, amíg Dzsudzsi elintézte dolgait a fürdőszobában. Miután elkészültek, még nem indulhattak el, hiszen még csak este hét körül járt az idő és a klub csak nyolckor nyitott. Így hát rendeltek egy kis japán kaját, amit Dzsudzsi könnyedén el is fogyasztott pálcikájával, viszont Demi a felét szenvedte csak végig a furfangos eszközzel, ezután feladta és keresett egy villát, amivel számára kényelmesen megehette vacsoráját.

  - Majd megtanulom... - mormogta halkan.

Vacsorájuk elfogyasztása után összeszedtek egy kis pénzt és elindultak. Már sötét volt ahhoz képest, hogy nyár volt és az utcai lámpák is égtek. Tíz perc séta után megérkeztek a szórakozóhelyre. Az elején csak leültek egy kis koktél társaságában és beszélgettek. Igaz, próbáltak halkabban, mert nem akarták, hogy a sok brit hallja a két lány magyar szókincsét. Fél óra múlva meghallották, hogy a karaoke elkezdődik és lehet jelentkezni. Egymásra néztek és nekiindultak ahhoz a pulthoz ahol jelentkezni lehet. Még időben odaértek, így nem kellett órákat sorban állniuk. Megbeszélték hogy a Womanizer című számot fogják duettben énekelni. Egy óra múlva épp őket hívták ki, s megkapták a mikrofonjaikat és kiálltak a színpadra. Demi kicsit izgult, de ezt nem mutatta ki, próbált magabiztosnak látszani, Dzsudzsival ellentétben, aki maga a megtestesült nyugalom és magabiztosság volt. A tömeg sugdolózni kezdett, mert a két lány szinte ég és föld volt. Demi alacsony korához képest, s nem túl hosszú barna haja és zöld szeme van, valamint visszahúzódó típus. Dzsudzsi ennek teljes ellentéte. Ő korához képest magas, hosszú vörös haja van, zöld és kék szeme és ő a magabiztosabb típusba tartozik. Eljött a kettejük pillanata. Megszólal a zene és teljes összhangban énekelték el az egész számot, úgy, hogy még a súgófalra sem néztek, hanem csak egymásra és a közönségükre. Azok akik ezt látták és hallották, nagyot néztek, hogy ez a két külön világ, hogy lehet ilyen szoros kapcsolatban. Miközben énekeltek, két srác ült le az italos pultnál és ők is a lányokat bámulták. Az egyiknek fekete haja volt és 16-17 éves lehetett. A másiknak fekete és fehér színű haja és bagolyéhoz hasonlító szeme volt, valamint egy idősnek tűnt a másikkal. A fekete elkezdett beszélni a bagolyszeműnek japánul.

  - Te, Bokuto... én azt a vörös csajszit megszerzem magamnak, fogadsz velem? Ha veszítek akkor segítek összejönni a barnával. Tudom, hogy szereted a törpéket.

  - Igen, szeretem az alacsony lányokat - mosolyodott el Bokuto - De úgy is veszíteni fogsz, Kuroo.

Véget ért a duett. Vastapsot kapott a két lány, miközben lementek a színpadról, s mindenki oda akart hozzájuk menni és beszélni velük, de ők - mondhatni - menekültek. Dzsudzsi elindult az italos pulthoz, ahol Kuroo már Bokuto nélkül várta őt.

  - Szia csajszi - szólította le japánul a lányt - Bejössz nekem! - vetett sármos tekintetet rá.

  - Hagyj békén. Lúzerekkel nem beszélek - válaszolt magabiztos kiejtéssel japánul.

Kuroo egy ideig próbálkozott aztán módszert váltva csak beszélgettek.

  - Amúgy a nevem Kuroo. Téged hogy hívnak?

  - A nevem Dzsudzsi - húzta ki magát mintha felsőbbrendűséget akarna az idősebb fiúnak mutatni.

  - Mennyi idős vagy? - húzta fel szemöldökét a fiú.

  - 15 vagyok - válaszolt egy gúnyos grimasz közepette - Már egy ideje ülünk itt és beszélünk... de egy italra sem hívsz meg? Úgy látom, nem ismered az itteni etikettet - nevetett fel a vörös.

  - Bo-bocsánat! - dadogta Kuroo - Teljesen kiment a fejemből. Olyan kellemesen beszélgettem veled! - tette kezét tarkójára. Kért két koktélt és az egyiket odalökte Dzsudzsinak. A lány elkezdte szürcsölni innivalóját, míg a srác álomvilágában elmerülve nézte őt.

Eközben Demi épp a mosdóba ment arcot mosni, hogy felfrissüljön. Miután ezzel végzett, s az ajtót maga előtt kicsapva, magabiztosan lépdelt előre, megakadt valamiben - vagy valakiben - és hanyatesett. Az illető japánul ezerszer bocsánatot kérve segítette fel a földről a lányt.

  - Semmi baj. Köszi. Jól vagyok, nyugi - nyugtatta a másikat a barna kissé bizonytalan japánjával.

  - Tényleg nagyon sajnálom! Cserébe meghívlak egy italra. Amúgy a nevem Bokuto. Téged hogy hívnak? - kérdezte a fiú.

  - A nevem Demetria. De hívj csak Deminek - mosolygott rá Demi.

  - Óóó, szóval te vagy az! - lepődött meg Bokuto. Ezután olyan szorosan megölelte a lányt, hogy az nem tudott levegőhöz jutni. Eközben a fiú ilyesmi mondatokat darált neki: "Csodálatos hangod van!" vagy "Olyan cuki vagy, mert ilyen kicsi vagy!". Miután kiélte cukihiányos élményeit, elengedte az ekkor már falfehér Demit. Miután észhez tért a barna csajszi, térdével megcélozta Bokuto gyomrát. Az áldozat nyöszörgés közepette görnyedt össze a fájdalomtól. Deminek ez volt a terve. Mivel Bokuto lehajolt, így arca egy szinten lett az övével, s fel tudta pofozni, úgy, hogy amaz padlót vágott.

  - Nem vagyok kicsi! Értetted!? - szólta le az épp tarkóját vakaró Bokutot - Tudod mit? Bebizonyítom neked, hogy még gyenge se vagyok - segítette fel a földről a másikat Demi hangos kacaj közben. Bokuto inkább csak halkan nevetgélt egy "Oké, értettem."-et közben. Elindultak az italos pulthoz, ahol Dzsudzsi és Kuroo mély beszélgetést folytatott. Mikor a vörös meglátta törpe barátját intett neki, hogy üljön hozzájuk. Másodpercekkel később Bokutot is meglátta és meglepődött, hogy barna törpéje máris felszedett valakit. Miután Demi és bagolyszemű társa is leült Kuroo megszólította japánul társát.

  - Úgy látom ez neked jobban megy mint nekem tesó! - nevetett fel.

  - Nem félreérteni ám! - vörösödött el Bokuto. Ígéretéhez híven rendelt két italt és az egyiket odalökte a barnának. Az ital elfogyasztása után megszólalt egy, a Demi számára ismerős zene.

  - Imádom ezt a számot! - a végét hosszasan elhúzva kiáltott fel japánul lábát össze-vissza kalimpálva.

  - Akkor... - állt fel Bokuto a zenét élvező lány elé, kezét felé nyújtva - Szabad? - kérdezte, miközben egy lágy mosolyt küldött leendő táncpartnere felé. Demi kissé meglepődve, de igenleges válaszát egy bólintással jelezte és kezét a másikéba tette. A táncparkettre kiérve Deminek nem is kellett szólni, máris táncolt, igaz egy kis pohár szesszel, de táncolni kezdett, amit Bokuto bambán bámult addig amíg a lány oldalba nem bökte, hogy táncoljon ő is. Mikor már mind a ketten élvezték a zenét a fiú megszólalt.

  - Amúgy hány éves vagy? - kérdezte, miközben megperdítette az éppen italát fogyasztó Demit.

  - 15 - válaszolt amaz kurtán.

  - És honnan jöttél? - kíváncsiskodott tovább.

  - Annyira azért nem bízom meg benned - mondta egy grimasz közben a lány - Ahhoz tenni kell valamit.

  - Mit? Mondd már! Nagyon érdekel - faggatta a lányt Bokuto.

  - Hmm... én itt jól becsípek és a barátocskád, akivel itt vagy, az elmegy az enyémmel. Úgy is külön fognak aludni, én meg nálad és többet nem mondok, majd derítsd ki magadtól - mondta miközben nekidörgölőzött a rákvörös fiúnak Demi.

  - O-O-Oké! - dadogta szerencsétlen, miután lerángatta a parkettről a már kissé, nagyon, buja barnát Bokuto. Ezek után próbálta fekete hajú sármőr barátját felkeresni, ami most nem egy egyszerű feladat volt.

  - Ahj, Demi, már megint?! - ordított fel Dzsudzsi amikor meglátta a fiút és barátját, aki már nem kicsit volt becsípve, a mellette lévő fekete hajúnak szólt - Kuroo, ma nálam alszol. Nincs vita.

  - Tessék? Nem először csinálja?! - mondta döbbenten a bagolyszemű.

  - Nem, nagyon sokszor csinálja. Már-már szokásává válik, ezért nem szeretek nagyon ilyen helyekre jönni vele - válaszolt Dzsudzsi, miközben segített a lefagyott fiúnak leültetni a már részegnek is mondható barnát.

  - Hé, és én? Én akkor most mit reagáljak arra, amit az előbb mondtál?! - ordítozott Kuroo.

  - Semmit. Erről nem nyitok vitát! - szólt vissza a vörös, majd tisztázta, hogy mit kell csinálnia, ha a barátja és a bagolyfejű a szállásra értek.

  - Csak hagyd azt csinálni amit akar oké? Ha ilyen állapotban valamit nem engedtem meg neki, nem volt túl jó vége. Esetleg megpróbálhatod finoman lebeszélni. Oké? - oktatta ki a bambán álló bagolyszeműt a magas vörös. Bokuto egy bólintással jelezte, hogy értett mindent. Dzsudzsi Demi kezét belenyomta a Bokutoéba és elkezdte őket tolni, hogy induljanak, miközben ő is megragadta Kuroot. Mikor kiértek, elbúcsúztak és elindultak szállásukra, Dzsudzsi Kurooval, Bokuto Demivel. Bokuto egy kis nehézséggel, de elrángatta a becsípett lányt az ő szállására, majd becsukta az ajtót kulcsra, hogy ne tudjon elszökni, és a kulcsot úgy rejtette el, hogy ő ne lássa. Hagyta, hogy azt csináljon amit akar. Demi miután körbenézett megpillantotta az ágyat és felkiáltott.

  - Franciaágy?!

  - Baj van vele? - kérdezte a szállásadó.

Demi felsóhajtott és bebaktatott a fürdőbe, ahol lezuhanyozott egy koncert közepette, amit kint Bokuto mosolygós arccal hallgatott végig. Mikor egy törölközőben kijött, Bokuto fülig vörös lett.

  - Kaphatok kölcsön az éjszakára egy rövidnadrágot és egy rövidujjút? - szólt Demi, miközben ő is egyre vörösebb lett, Bokutoval együtt. A fiú gyorsan előtúrta a lánynak a kéréseit és betolta a fürdőbe. Egy perc múlva ki is jött a rá kétszeresen nagy ruhákban.

  - Cu... - kezdette bele valamibe Bokuto.

  - Cu? - kérdezett vissza Demi.

  - Cuki vagy... - ekkor megint rákvörös lett az ágyon fekvő fiú.

  - Ne-nem is! - kiáltott Demi, miután ő is hasonló színt vett fel.

Ezután mind a ketten felnevettek. Bokuto is elintézte fürdős tevékenységeit és öt perc múlva egy alsóban jött ki, miközben a haját törölte egy törölközővel. Demi ekkor már az ágyon feküdt és kissé bambán nézte Bokuto felsőtestét és elmosolyodott. Amikor a fiú a lányra nézett, Demi elkapta a fejét és egy újságot vett elő, amit nézegetett addig, amíg Bokuto le nem feküdt mellé és magára nem húzta a takarót, miközben ezt mondta:

  - Szerintem érdemes lenne hamarabb elaludni, mert nem tudjuk mikor kell kelnünk - küldött egy mosolyt a lánynak.

  - Rendben... - azzal Demi is magára húzta a takarót és közelebb húzódott Bokutohoz - Jó éjt.

  - Jó éjt - Bokuto átkarolta a lány derekát és még közelebb húzta magához. Demi ezután belemarkolt Bokuto pólójába és beszívta annak illatát. Pár perc csöndes suttogás után Demi mély durmolásba kezdett. Bokuto beletúrt a lány hajába és magába szívta annak illatát.

Dzsudzsi és Kuroo miután elindultak a lány szállása felé, elkezdtek beszélgetni és csak lassan sétálni, hogy később érjenek oda.

  - Amúgy... hová készülsz középsuliba? - kérdezte Kuro, miközben kezeit tarkójára helyezte.

  - Japánba - válaszolt szűkszavúan Dzsudzsi.

  - Miért, nem vagy japán?!

  - Hát... magyar vagyok - küldött egy gonosz vigyor Dzsudzsi Kuroo felé.

A fiú kicsit elpirult és megálltak a szálloda előtt. Leültek egy padra és tovább csevegtek.

  - Amúgy én röpizek - mondta Kuroo.

  - Én is, de még nemrég kezdtem. Eddig kéziztem, de ott magasnak bizonyultam - Dzsudzsi a csillagos eget kezdte nézni.

  - Majd ha segítség kell, keress meg! Segítek, amiben csak tudok - a fekete hajú egy mosolyt küldött a lánynak, aki csak bólintott egyet.

  - Demi is jön...

  - A törpe csajszi? Ő is röpizik? - kérdezte Kuroo a még mindig az eget kémlelő lányt.

  - Ő nem törpe!... Csak kis növésű. Nem az ő hibája, az anyjától örökölte csoda, hogy lett 165 centi... - mormogta alig érthetően a vörös hajú lány.

  - Tessék?! - hőkölt vissza Kuroo - Mennyi?! Azt meg, hogy?! És te milyen magas vagy?

  - 180 centiméter - grimaszolt Dzsudzsi. Kuroo érdekes reakciója után felálltak és elindultak a szobájuk felé. Mikor Dzsudzsi kinyitotta az ajtót Kuroo nagyon sóhajtott megkönnyebbülésében.

  - Nem franciaágy...-sóhajtott fel.

  - Nem, miért?

  - Nálunk az van. Szóval... a kiscsajszinak nem biztos, hogy kellemes éjszakája lesz - nyögte ki Kuroo.

Dzsudzsi egy kicsit leblokkolt, de aztán visszatért szellemileg.

  - Jó, tusolj le, mert én is mennék majd - osztotta ki a parancsot Dzsudzsi.

Kuroo bemenetele után Dzsudzsi elővett egy csomag pockyt és elkezdte majszolni. Közben bedugta fülesét és elkezdte hallgatni a kedvenc számait. Két perc múlva Kuroo kijött a fürdőből egy pólóban és egy rövidnadrágban. Dzsudzsi felállt és elindult, hogy ő is elintézhesse dolgait. Kuroo végigfeküdt az ágyán és elővette telefonját, ahol Bokuto barátja már vagy száz üzenetet küldött neki. Leginkább segítségért esedezett, de az egyik üzenetnél Kuroo egy kicsit meglepődött. Egy szelfit küldött Bokuto és Demi mellette aludt kényelmesen miközben a bagolyszemű egy békejelet mutatott a kamerának egy széles mosoly kíséretében. Demi szájából egy kis nyál csorgott ki, olyan mélyen aludt. Kuroo a telefonja lesése után egy kicsit kuncogott, aztán továbbtekerte üzeneteit. Végül egy kicsit irogattak azzal kapcsolatban, hogy melyikük mit csinál. Bokuto később megírta, hogy megy, mert nem tudja mikor fog Demi felkelni, így Kuroo is lerakta telefonját és a plafont bámulta. Nem sokkal később Dzsudzsi kijött pizsamájában, s lefeküdt az ágyába és magára húzta takaróját. Kuroo egy kicsit elkezdte fényezni magát a lánynak imponálva:

  - Tudod én voltam a csapatom kapitánya... és védő voltam. Neked milyen posztod van? - faggatózott Kuroo.

  - Nem tudom... - mormogta Dzsuzdsi - A japán suliban majd megmondják. De legszívesebben védő lennék, mint te.

  - Komolyan? - csillant fel Kuroo szeme. Ezután próbált valami műsírást csinálni, de nagyon nem sikerült neki - Tudod én egyébként... Dzsudzsi? - de a lány már hangosan horkolt ekkor - Ahj... komolyan - durcázott Kuroo. Bebújt az ágyába és ő is elaludt.

Reggel, mikor Demi felkelt fejét fájlalva megpillantotta Bokutot, aki még szuszogott. A lány, mivel még nem akart kikászálódni az ágyból és felébreszteni Bokutot, így nézte egy kicsit alvótársát és kezét a fiú arcára rakta, ami meleg volt, de Demi keze kicsit hideg, így Bokuto a saját kezét a lányéra helyezte. Demi egy picit megijedt, de aztán elmosolyodott, mire Bokuto lassan kinyitotta a szemét és viszonozta a lány meleg mosolyát, viszont az övéé inkább fáradt volt, mint kedves.

  - Jó reggelt - köszönt Demi.

  - Jó reggelt... - dörmögte Bokuto - Hogy aludtál?

  - Jól, kösz. Mennyi az idő? - nyújtózott egyet Demi, miközben megleste az időt - Hú, még jó korán van.

A lány felkelt és reggelit készített két személyre. Mikor már Bokuto is érezte az étel illatát, orrát követve kikelt az ágyból és odament a lányhoz.

  - Mit csinálsz, kis szakácsnő? - karolta át a lány derekát Bokuto.

  - Csak összedobok egy gyors reggelit - mosolygott a lány Bokutora. Demi meglátta, hogy a fiú fülig vörös lett, így egy kicsit csöndben maradtak, majd a lány lekapcsolta a gáztűzhelyet és kitálalt az asztalra. Mikor az utolsó dolgot is lerakta, Bokuto megtörte a csendet.

  - Demi... - mondta alig hallhatóan mire a lány felé fordult. Bokuto lassan elindult felé, egyik kezét a lány derekára helyezte, másikkal az arcát simította egyszer végig, aztán megfogta az állát és megcsókolta a lányt. Demi tágra nyitotta szemeit, de pár másodperc után becsukta azokat és gyengéden viszonozta a csókot. Mikor befejezték Demi rákvörösen elmosolyodott.

  - Bokuto... - kezdett bele - Te egy nagyon jó ember vagy... de... de szerintem ez köztünk már sok. Maradjunk barátok rendben? - nyújtott kezet Bokutonak a lány, mire az kicsit meglepődött, de megértette a lányt és kezet rázott vele.

  - Sa-sajnálom! - esedezett bocsánatért Bokuto.

  - Nincs ezzel semmi baj - mosolyodott el a barna.

A reggeli után Bokuto gyorsan átöltözött, de amikor Demin volt a sor, akkor kezdődtek a gondok. Ugyanis a fürdőbe bizonyos okok miatt már nem mehetett be, viszont pizsamának használt pólója alatt nem volt fehérnemű.

  - Takard el a szemed! - szólt rá Bokutora a lány.

  - Miért? Simán végignézem - vetett egy perverz mosolyt a lány kelbelire Bokuto. A lány hátat fordított a fiúnak és levette felsőjét de gyorsan fehérneműje után nyúlt és felkapta magára azt. Ezután rövidnadrágját vette magára. Még mindig rengeteg idő állt rendelkezésükre így elhatározták, hogy sétálnak egyet a környéken.

  - És akkor honnan is jöttél? - kérdezte a bagolyszemű mikor már kint sétáltak az utcán.

  - Magyarországról - küldött egy széles mosolyt a fiúnak a barna.

  - És hova készülsz majd gimibe?

  - Japánba.

  - Tessék?! - hőkölt vissza a fiú - Akkor majd találkozunk - vicsorított rá Bokuto - Amúgy sportolsz valamit?

  - Hát, eddig nem mondhatni, de majd gimiben röplabdázni fogok Dzsudzsival - válaszolt a lány.

  - Ó! Én is röpizek! Viszont már elballagtam, szóval maximum segítség leszek a csapatnak. A pályájukra már nem állhatok - nevetgélt Bokuto kezét tarkójára helyezve - Egyébként ütő voltam. Neked milyen posztod van?

  - Mondom, hogy csak most kezdtem, szóval nem tudom... De szívesen lennék ütő. Szeretek magasat ugrani és megy is - válaszolt a lány.

  - Bizonyítsd!

  - Heh?

  - Ott van az a magas korlát. Látod? - mutatott rá a tárgyra, amit leírt a lánynak. Mikor a barna jelezte, hogy látja, tovább folytatta - Ugord át! Ha igazi ütő vagy, semmi lesz!

  - Oké... - sóhajtott fel a lány. Kicsit nekifutott, de Bokutonak fel se tűnt, hogy Demi eltűnt mellőle és mire észbekapott, már a korlátot is átugrotta. A lány még magasabbat is ugrott mint maga a korlát legmagasabb pontja. Mikor a lány visszasétált a fiúhoz, az olyan lelkes volt mint még soha.

  - Nem csak magasat ugrasz, hanem még gyors is vagy! - nyomott egy barackot a lány fejére öklével.

  - Szétszeded a hajam! - nevetett fel a barna. Bokuto megnézte az óráját és elindultak a szórakozóhely bejáratához, mivel oda beszélték meg a találkozót. Miközben sétáltak, nem szóltak egy szót sem, csak mentek és nem álltak meg. Mikor megérkeztek leültek egy padra, s hétköznapi dolgokról és az otthonukról társalogtak.

Eközben Dzsudzsi és Kuroo most keltek fel.

  - Siess! El fogunk késni! - kapta fel ruháit Dzsudzsi.

  - Hé, nyugi, még van negyed óránk, hogy odaérjünk... - ásított egyet Kuroo. Dzsudzsi megragadta a fekete hajú fiú csuklóját és kirángatta az utcára, hogy induljanak végre. Mikor már Kuroo nem ellenkezett, akkor a lány elengedte a csuklóját és békésen sétáltak tovább a megbeszélt helyre. Útközben nem sokat beszéltek, csak amikor már úgy érezték, hogy túl nagy a csönd közöttük. Amikor odaértek Dzsudzsi heves integetésbe kezdett barátnője nevét kiáltozva. Mikor a törpe lány is meglátta, felállt és odarohant barátnőjéhez és megölelte. Így maradtak egy percig, aztán elengedték egymást. Bokuto kicsit elpirulva indult meg a csapat felé.

  - Hello! - integetett a többieknek.

  - Bro! Mi a baj? Kicsit vörös vagy - kezdett el röhögni Kuroo. Bokuto kicsit elszégyellte magát, hogy ilyen állapotban látja két lány.

  - Van kedvetek együtt lógni velünk? - kérdezte Demi a két fiút.

  - Oké, miért ne - válaszoltak mind a ketten egyszerre. Együtt elindultak gyalog London sportkörzetébe, ahol találtak egy röplabdaklubbot.

Kibéreltek egy pályát. A lányok felvettek egy sportosabb ruhát, mert nekik nem volt mezük, a fiúk pedig felvették a mezüket. Mivel négyen voltak így két fős csapatra bomlottak. Az egyik csapatban Dzsudzsi és Kuroo, a másikban Demi és Bokuto játszott. Beálltak a térfelükre, de előtte megbeszélték, hogy egy szettet játszanak, ami csak tíz pontos és a veszteseknek teljesíteni kell a győztesek kérését, akármi legyen is az. Miután beleegyeztek ebbe, mind a két páros kieszelte a stratégiáját. Erre öt percet adtak.

  - Oké. Én feladóskodni nem nagyon tudok, de néha azért üthetsz. Remélem tudsz feladni - kezdte a tervet Bokuto osztani Deminek.

  - Tudok. De milyen magasra kéne? - válaszolt a lány.

  - Amilyen magasra csak tudod. Nyugi, megütöm - biztatta a barnát a fiú

  - Rendben! Meg fogjuk nyerni!

  - Én tudok ütni. Leszel feladó? - kérdezte Kuroo a vöröset az ő térfelükön.

  - Nekem mindegy... csak játszunk már végre. De milyen legyen a feladás? - kérdezte Dzsudzsi.

  - Lehet egy kicsit messzebb a hálótól - próbálta oldani a feszültséget Kuroo.

Mikor lejárt az öt perc és felálltak a helyükre.

  - Heh? Feladó vagy?! - kérdezte meg egyszerre egymást a két lány - Én kérdeztem előbb! Nem, én! - folytatták az egyszerre beszélést.

A meccs elkezdődött. Igaz nem vérre ment, de úgy érezték ez itt élet-halál kérdés. Dzsudzsi és Demi egy kő-papír-ollóval eldöntötték ki nyit. Dzsudzsi nyert, így ők szerválnak. Kuroo megkapta a labdát és hátra ment, s feldobta a labdát, majd elütötte azt. A labda átrepült a másik térfélre, de nem ment utána senki. Mikor már Kuroo azt hitte, hogy ez könnyen fog menni és a labda majdnem a földet érte, Demi megakadályozta, hogy az első menetnek ilyen gyorsan vége legyen.

  - Megmentette! - hőkölt vissza a fekete hajú.

  - Ez az én barátom! - húzta gonosz mosolyra száját Dzsudzsi, miközben a labdát sikeresen fogadva Kuroonak passzolt egy ütésre - Kuroo!

  - Nem kell többször mondani! - válaszolt a fiú, miközben felugrott és a labdát elütötte. A labda azonban valahonnan visszapattant, ugyanis Demi gyorsan reagált, s hirtelen felugrott és a kezéről visszapattant a labda. Hogy lehetséges ez?! Hisz az előbb még ott volt a pálya végén! gondolta kétségbeesetten Kuroo, amikor a labda a parkettáról visszapattant.

  - Ez az! - kiáltotta egyszerre Demi és Bokuto, miközben pacsiztak egyet. Most ők nyitottak. Bokuto kezébe vette a labdát és elsétált a pálya végébe, ahol a labdát magasra dobta és felugorva ütötte el. Kuroo fogadta az ütést és a labda magasra repült. Dzsudzsi beállt, hogy feladjon, mikor Kuroo hatalmas lendülettel felugrott és minden erejével elütötte a labdát, de észre sem vette, hogy Bokuto és a barna blokkra készültek. Kuroo viszont erre készülvén, még az ugrása magaslatán ütött és így áttört a blokkon, s  a labda a parkettán landolt, viszont most nem a fekete hajú fiú és a magas lány térfelén.

  - Igen! - kiáltott fel Dzsudzsi, majd megfogta a labdát és szervált. A labda messze volt Bokutoéktól, de a barna megpróbált menteni, viszont hiába. A pont ismét a Kuroo és Dzsudzsi párosé. Demi egy kicsit elkeseredett, de Bokuto átkarolta a vállát.

  - Ne hibáztasd magad! - mosolyodott el - Minden tőled telhetőt megtettél.

  - Igen... - válaszolt a barna.

A pontok csak úgy repültek. Amikor az állás 9-9 volt éppen, Kuroo nyitott. A feszültség ott volt a levegőben. A szervát Bokuto gyorsan fogadta.

  - Demi! Add! - ordibálta torkaszakadtából. Demi a labda alá ugrott és magasra ütötte azt. Bokuto minden erejéből felugrott és elütötte a labdát. A labda átrepült a háló fölött és mindenki földbe gyökerezett lábbal állt és nézte a labdát, ahogy az szépen, lassan visszapattant a fényes parkettáról és a vonalon kívül landolt. Kuroo és Dzsudzsi nyert.

  - Ez az! - pacsiztak le egymással a győztesek.

  - Nyertetek... mit kértek? - kérdezték a vesztesek.

A vörös és Kuroo összedugták a fejüket, hogy eldöntsék mit is kérjenek. Egy perc múlva szembeálltak Demivel és a bagolyszeművel és együtt mondták ki a kérésüket.

  - Csókoljátok meg egymást, itt, a szemünk láttára - közölték egy gonosz vigyor társaságában.

  - Tessék?! - hőkölt vissza a két áldozat egyszerre. Pár perc tétovázás után szembefordultak egymással és Bokuto szépen lassan egyre közelebb hajolt az egyre vörösebb Demi felé. Fél perc múlva olyan közel voltak, hogy már csak egy lökés kellett Kurootól és megcsókolták egymást. Mind a ketten becsukták a szemüket és úgy fél percig maradtak így, amíg be nem fejezték.

  - Most örülsz, Bro? - kérdezte durcásan Bokuto.

  - Igen! - nevetett fel Kuroo.

  - És te, Dzsu? Te is örülsz? - mormogta a barna barátjának.

  - De még mennyire! Ez volt aztán a nyálcsere! Ez nem az első alkalom mi? - mosolygott Dzsudzsi.

Ezek után kimentek az épületből és hazamentek, ahol tovább töltötték békésen a kis vakációjukat.