Chapter 1

Hello! Tudom, hogy régen volt már kint a Prológus, de sajnos sok a dolgom és gyakran az ihlet sem szívesen száll meg. Jó olvasást! ;)

És időközben a 300 megjelenítést is átléptük aminek nagyon örülök! Csak így tovább emberek! :)

Tokió repterén egy magas vörös hajú lány magyarul beszél magában.

 - Istenem néha nagyon utálom, hogy folyamatosan eltűnik ez a törpe.

 - Mit mondtál?! - hallott meg egy ideges hangot maga mögött és éles fájdalmat érzett az oldalában. Megtalálta.

 - Dzsu, ha még egyszer törpének hívsz, megöllek!

 - Végre megvagy, Demi - fonta keresztbe kezeit Dzsudzsi - Gyere menjünk, keressünk egy taxit, ami kivisz minket a vasútállomásra.

Miután kimentek az épületből éppen elkaptak egy sárga autót. Miután az állomásnál kiszálltak a járműből, Demi kifizette az utat amit vöröshajú barátnője figyelemmel kísért, ugyanis a sofőr, nem túl feltűnően, de a barna hajú lány kebleit kémlelte. Dzsudzsi nekirontott a kocsinak és leordította a sofőr fejét.

 - Maga mit képzel?! A barátnőm melleit bámulja! Normális maga?! Tudom ám mi jár a fejében! - itt tekintetét jelentőjégteljesen lejjebb vitte a sofőrön.

A férfi teljes egészében rákvörös lett és egy halk "További szép napot!" kíséretében gyorsan elhajtott.

 - Máskor ne hagyd és játszd a hülyét! Látod...de mégis hagyod nekik, hogy ezt csinálják...sosem értelek meg... - csapott Demi fejére a még mindig ideges Dzsu, miután elindult jegyet venni, ugyanis Demi mindig attól fél, hogy elront valamit. A jegyekkel a kezükben ültek le a vonatra várva. Öt perc múlva meg is érkezett, felszálltak, elfoglalták helyüket, majd csomagjaikat is elhelyezték és arról kezdtek beszélni, hogy milyenek lesznek az osztálytársaik majd Toronoban.

 - Szerintem sok fiú lesz, és mind nagyon rendes lesz, max majd lesz egy olyan antiszociális, aki mindig a sarokban fog órán ülni, meg lesz sok rendes lány is akikkel együtt lehet tanulni és olyan izgis lesz! - hadarta végig ezt az egy mondatot Demi, ami nem igazán volt teljesen magyar - És te? Te milyen osztálytársakat akarsz? - ugrálta körül a másikat, akin már fülhallgató volt.

 - Csak... ne legyenek idegesítőek... - morogta az orra alatt, miközben már hangosan hallgatta a zenét.

 - Mindig is ilyen voltál - húzta mosolyra a száját a barna hajú és halkan kuncogott egy sort.

Egy óra múlva a hangszóróból megszólal egy érces férfihang:

 - Következő állomás: Torono.

Demi a vonat ablakához tapadt és szemével a várost kereste.

 - Neked meg mi bajod? - kérdezte Dzsudzsi, miközben levette fülesét.

 - Szedd le a cuccokat mert a kövi város Torono! - utasította Demi, kezével a poggyásztartóra mutatva, ami jóval a lány fölé magasodott, így Dzsudzsinak kellett lepakolnia a cuccukat.

 - Miért nem ezzel kezdted? Mindjárt leveszem a csomagjainkat.

Mikor a vonat megállt és az ajtók kinyíltak, mire Demi és Dzsudzsi ugrott ki először.

 - Szóval... - kaparta elő a térképet Demi - A kollégium nincs túl messze, úgyhogy induljunk - fogta meg a csomagjait.

Az épület tényleg nem volt olyan messze, körülbelül öt perc múlva már ott is álltak előtte. A recepciónál bejelentkeztek és megkapták a kulcsot is. Demi szökdécselve indult el a kijárat felé, hogy megkeressék szobájukat, de félúton összeütközött egy fiúval és mind a ketten a földön találták magukat.

 - Sajálom! Jól vagy?! Minden rendben?! - tápászkodott fel aggodalmaskodva a fiú és kezet nyújtott a másiknak.

 - Persze... jól vagyok - kezdett kínosan nevetni, miközben a fiú felhúzta a földről Demit.

 - Sugawara vagyok. Hívj csak Sugának - mosolyodott el.

 - Demetria. De kérlek hívj Deminek - válaszolt.

 - Rendben - nevetett Suga - És mi járatban vagy itt? Nem tűnsz japánnak... Honnan jöttél?

 - A koliba jöttem a barátnőmmel, mert az első tanítási nap előtt akartunk ideérni. És jól látod, nem vagyok japán - húzta ki magát Demi - Magyar vagyok.

 - És röpizni is fogsz?-kapta fel a fejét a fiú.

 - Hát... igen - kezdte tarkóját vakarni a lány - szeretnék bekerülni a lánycsapatba és tanulni a röplabdát.

- Oh...úgy látszik nem tudsz róla...a lánycsapat feloszlott - mondta szomorkásan a fiú - Nem volt elég jelentkező idén. Maximum a fiúkhoz mentek, ha bevesznek.

- Értem...az sem baj -mosolyodott el Demi.

- Akkor  drukkolok, hogy sikerüljön. - biztatta a lányt Suga - Akkor még találkozunk még. Szia! - köszönt el egy széles mosoly kíséretében.

- Demi! Mi történt? - szólt oda Dzsudzsi magyarul.

- Semmiség. Nincs baj. - nyugtatta a barna hajú lány. - Na jól van, gyere, menjünk. Keressük meg a szobánkat.

Két perccel később Demi és Dzsudzsi hangosan felkiáltott mikor megérkeztek úticéljukhoz.

 - Ez nem is szoba! Ez egy ház! - esett le mind a kettejük álla.

 - Gyere, menjünk be gyorsan! - ugrándozott Demi, miközben az ajtóhoz rohant, kopogott és halkan bement. Dzsudzsi követte és óvatosan körülnéztek. Mikor bementek nehéz csomagjaikat lerakták és egyből az ágyakat keresték. Miután beljebb mentek megláttak két emeletes ágyat a szoba két oldalán. A jobb oldalon lévő ágy felső szintjén egy szőke hajú szemüveges fiú feküdt, csukott szemekkel. Úgy nézett ki, mintha aludna. A vörös hajú közelebb ment az említett ágyhoz és észrevette, hogy füles van rajta. Sok közös van bennük. Lehunyt szemekkel hallgat zenét. Míg ő a szőke fiút tanulmányozta Demi a bal oldalon lévő ágyhoz ment. Az ágy alsó szintjén egy fekete hajú fiú húzta a lóbőrt. Demi a száját eltakarva egy kicsit kuncogott, majd a felső ágyat indult megnézni. Mikor fellépett az első fokra az hangosan nyekeregni kezdett.

 - Francba! - suttogta Demi.

Már késő volt. A két fiú felfigyelt a zajra és felültek az ágyon. A szemüveges levette a fülesét míg a fekete hajú a szemét dörzsölte.

 - Mi történt? - nyöszörögte a fekete hajú.

 - Megjöttek a szobatársaitok!-válaszolt Dzsudzsi egyhangúan.

 - Szuper... Tsukishima vagyok - dőlt vissza az ágyba a szőke, miközben visszavette fülesét.

 - Kageyama - folytatta a fekete hajú.

 - Dzsudzsi -mutatkozott be a vörös hajú.

 - Demetria vagyok, de hívjatok csak Deminek - ugrott le az ágyról a barna hajú.

 - Te jó ég! Ne ijesztgess... Nem láttam, hogy itt vagy - morogta Kageyama.

 - Bocsesz! - kuncogott Demi - Dzsudzsi... - nézte meg telefonján az időt és folytatta mondandóját magyarul - Nem zuhanyzunk le?

 - Oké - válaszolt egyhangúan, miközben előszedett két törölközőt és az egyiket a barna hajúnak dobta - Menjünk.

Miután bementek a fürdőbe arra kellett rájönniük, hogy sajnos nem Magyarországon vannak, hanem Japánban ahol úgy szokás a zuhanyzás, hogy látják egymást az egyneműek.

 - Hát... nincs mit tenni - rántott vállat Demi - Lássunk hozzá - kezdett levetkőzni.

 - O... oké... - pirult el Dzsudzsi, miközben ő is nekilátott megszabadulni ruháitól.

Demi megnyitotta a csapot és a zuhanyrózsát vöröshajú barátjára irányította, amiből a vízsugár őt találta el.

 - Te kis... - kezdett neki Dzsudzsi, de inkább visszaadta azt egy másik zuhanyfejjel.

Miközben mosakodtak, magyarul beszélni kezdtek újdonsült szobatársaikról, hogy azok ne értsenek semmit.

 - Mit gondolsz arról a Tsukishimáról? Összepasszoltok - jelentette ki Demi, mire Dzsudzsi fülig paradicsomvörös lett.

 - Ne-nem is! - ellenkezett a vörös hajú, miközben elzárta a csapokat - És mi van Kageyamával?

 - Há-hát... szimpatikus... -pirult el Demi mialatt az egyik törölközőt elvette és belecsavarta magát.

 - Akkor... - húzta sunyi mosolyra a száját Dzsudzsi.

 - Félek. Ilyenkor valami beteg dolog jár a fejedben - kezdett aggódni Demi.

Vörös hajú barátja kilökte őt a fürdőből és kulcsra csukta azt belülről, hogy ne tudjon visszajönni törpéje.

 - Dzsudzsi! - kezdett rá a barna hajú "kitaszított" hangját mélyebbre véve.

Ennek következtében Kageyama és Tsukishima is felfigyelt az egy szál törölközőben álló Demire.

 - Te-te-te-te meg mit csinálsz?! - mondta a fekete hajú miközben fülig vörös lett.

 - Se-semmit... - válaszolt Demi- ...Kage...yama...

 - Igen?!

 - Ki-kivennél egy alsóneműt a táskámból? - mutatott rá a szóba került tárgyra, miközben másik kezével a törölközőt tartotta magán.

 - Pe... persze... - indult a táska felé a megkért és gyorsan a kezébe nyomta a kért tárgyakat.

 - Köszi... - mondta Demi, miközben próbalta úgy felvenni ruhaneműjét, hogy ne essen le róla a törölköző. Miután ezzel végzett, a táskájából elővette pizsamáját amit nehéz küzdelem által fel  is vett úgy, hogy semmijét ne lássák meg.

 - Ajj... - nézett ki az ajtón Dzsudzsi már pizsamájában - Már végeztél? Ez így nem jó. Így nem láttam a szenvedésed.

 - Ez mire volt jó?! - duzzogott a még mindig rákvörös Kageyama.

 - Nem tudom mit akartál ezzel elérni... - dünnyögte Tsukishima - De szerintem semmi értelme nem volt...

 - Te csak ne beszélj! - kiabált Demi a szőke hajúnak - Egész délután alig szólaltál meg... - morogta.

 - És akkor mi van?

 - Idegesítő...     

 - Srácok elég - választotta szét a másik kettőt Dzsudzsi.

 - Oké... - válaszolt a barna hajú.

 - Kérjetek bocsánatot! - utasította a vörös hajú.

 - Bocs - nyújtott kezet Demi durcás fejjel.

 - Minek? Hiszen ő kezdte... - morgott a szemüveges.

 - Mi mondtam? - dobolt a lábaval Dzsudzsi, miközben gyilkos pillantást vetett az ellenkezőre.

 - Értettem... - morogta Tsukishima - Bocsesz.

 - Ki kéne találni valami becenevet...olyan hosszú nevetek van. - gondolkozott el Demi.

Egy percen keresztül fel alá járkált a szobában és törte a fejét ezen a kérdésen. Egyszercsak megállt, morgott valamit az orra alatt, aztán csettintett és felkiáltott.

 - Tsukk.. - kezdte halkan -Tsukk! - nevetett hangosan Demi.

 - Mi ez a név?! - kezdett el hasát fogva röhögni Kageyama az ágyon.

 - Kage! - folytatta a barna hajú - Szokjatok hozzá. Így foglak titeket hívni.

 - Tessék?! - értetlenkedett Kageyama - De ez röhejes...- morogta.

 - Reméltem is! - tette csípőre a kezét és röhögött Demi - Ha másnak röhejes az nekem már jó - folytatta a szadizást.

 - Egyébként jelentkeztek majd valamilyen klubba? - kérdezte Kageyama.

 - Én röpzini akarok - húzta ki magát a barna hajú.

 - Van valami  tehetséged? - mérte végig a lelkes lányt a fekete hajú - Legfeljebb akkor próbálom meggyőzni a csapatkapitányt.

 - Tudok ugrani!

 - Igazat  mond - erősítette meg a tényt Dzsudzsi.

 - És te? Te is röpizni akarsz? - kérdezte a vörös hajút Kage.

 - Ha lehet.

 - Úgy látom magas vagy... tudsz blokkolni?

 - Tud - jelentette ki Demi Dzsudzsi háta mögött felugorva és rámutatva - Láttam, hogy gyakorolt a nyáron és tanulmányozott rengeteg videót.

 - Miért kell nekünk két újonc a csapatba? - nyűgösködött Tsukki - Elegen vagyunk... és ráadásul lányok...

 - Hagyjuk... gyere mi is fürödjünk. - hívta Kage Tsukkot.

Mire Kageyama beért a fürdőszobába Tsukishima még csak lekászálódott az ágyáról. A fekete hajú amíg minden káromoló szavát nekivágta a szőke hajúnak, addig az érintett szivatásképp lassan és kényelmesen kászálódott el a fürdőszobáig. Becsukták maguk után az ajtót és ők is új szobatársaikról beszéltek, halkan. Szóba jött közöttük az is, miközben zuhanyoztak, hogy Tsukki összejöhetne Dzsudzsival, de az említett morcosan terelte a témát a barna hajú lányra, akinek nem emlékezett a nevére. Mivel imádja szivatni Kageyamát, ezért végig arról beszélt, hogy Demi simán lehetne egy pár vele. Nyolc perc végeztével kivánszorogtak a fürdőből és magukra vettek egy alsót. Mikor a szőke felmászott az jobb ágy felső szintjére, meglátta a másik ágy felső szintjén Demit, amint épp a szemében kotorászott.

 - Te meg mi a francot művelsz?! - rémült meg Tsukki, mire mindenki odakapta a fejét.

 - Csa-csa-csa-csak a kontaktlencsémet veszem ki! - dadogta a barna hajú, miközben kiszedte az említett tárgyakat és megmutatta neki, majd nyájas mosoly társaságában Tsukki szemeibe nézett, mire az elkerekedett szemekkel motyogta:

 - Gyönyörű... sosem láttam ilyet... - pislogott.

 - Mit nem láttál még zsenikém? - nézett fel Demire Kage, mire ő is csak nézett - Őzikeszem... Még nem láttam ilyen sötét szempárt...

 - Mi az? Azt hittétek zöld szemem van?! - nevetett a kontaktlencsés - Az embereknek csak a két százaléka zöld szemű - kacagott, miközben letörölt egy könnycseppet az arcáról a jó ízű nevetés okán.

 - Igen, tény és való, hogy nagyon élethű és emiatt tényleg olyan, mintha zöld szeme lenne - okoskodott Dzsudzsi - Viszont szerintem vissza kéne térnie az átlátszó kontaktlencsére, ha már azt akar és nem szemüveget - morgolódott.

 - Szemüveged is van?-lepődött meg Tsukki.

 - Persze! Sosem tudhatom mikor fogyok ki, vagy tűnik el - vont vállat Demi, mialatt előkereste a szemüvegét és felvette - De ezt így nem nagyon szeretem. Alsó-középben sok ember szívét rabolta el csak a szemem, ezért úgy gondoltam jobb lesz ha változtatok a színén.

 - Nem csodálom... hiszen gyönyörűek a szemeid! - válaszolt Kageyama.

 - K-köszi... - pirult el a barna hajú.

 - Na, elég kis galambpár! - csapott Demi fejére a vörös - Holnap, ha megkérhetlek titeket, vezessetek körbe minket a suliban.

 - Oké... - nyögte ki a szemüveges fiú és bealudt.

 - És most... szundi time! - dőlt hátra az ágyán Demetria - Oyasumi!*

 - Oya** - bökte ki Kage.

 - Jó éjt! - csukta le a lámpákat Dzsudzsi.

Az éjszaka nehezen telt a két lánynak, hiszen mégis csak egy vadiúj országban voltak, távol az otthonuktól... családjuktól. Dzsudzsinak sikerült elaludnia, de azért forgolódott álmában, viszont Demi alig aludt valamit. Szinte egész éjszaka vagy Tsukki mormogását, vagy Kageyama álmában beszélését és horkolást hallgatta, ami reggel meg is látszódott rajta. Reggel öt órakor már megunta a fekvést, így felvette a szemüvegét. Szerencsésebb lesz ez ma így... gondolta és lekászálódott az ágyról. Miután sikeresen beténfergett a fürdőszobába elbaktatott a tükörhöz és bambán leste magát. Hatalmas - szinte fekete - karikák voltak a szemei alatt és sápadt is volt ráadásul. Egy kis hideg vízzel próbálta "felébreszteni" magát. Ez így nem lesz jó! szólt magára Úgy nézek ki mint egy halott. Ha így fogok kinézni akkor még azt gondolják rólam... gondolatait egy puffanás szakította félbe. A barna hajú halálra rémülve futott ki a zajra. Mikor a szobába ért, megnyugvását jelképezve felsóhajtott. Dzsudzsi legurult az ágyról. Mindennapos. Fel kéne ébresztenem... tűnődött el. Ezután Dzsudzsi felnyögött és fekete karikákkal a szeme alatt Demire nézett fel. Elmormolt egy "Jó reggelt!" szerűséget és visszamászott az ágyára, felemelte a két kezét és felszólította a barna hajút.

 - Öltöztess fel! - suttogta, mire a másik csak egy szusszanás társaságában egy mosolyt nyomott el - Mindegy mit veszel elő...

Az "aktívabb" lány előkotort a melltartón kívül egy rövidnadrágot és egy dínós ujjatlant.

 - Gyorsan kell, a fiúk bármikor felkelhetnek! - kezdett el aggódni a ruhával a kezeiben Demi és gyorsan leszedte Dzsudzsiról a pólóját, ami nem volt nagy feladat. Az érdekes mintájú felsőt is felráncigálta a vörös hajúra, aki utána lelökte magáról a takarót és felállt.

 - A nadrágot már felveszem én... - vette el a barna hajútól az említett ruhaneműt.

Miután felvette azt is elindult a konyhába valami kajáért, mivel ő mindig éhes, és mondhatni a semmiben felbukva arcra esett. A csattanásra a két fiú is felriadt és odarohant.

 - Jól vagyok - tápászkodott fel vérző orral Dzsudzsi.

 - Fenéket vagy jól! - kotorta elő az elsősegélydobozt Demi, majd kis kutakodás után kihalászott belőle egy gézlapot és parittyakötést*** csinált belőle.

 - Nem kell... - morogta Dzsudzsi.

 - Dehogynem, Dzsu! - kötötte fel az orrára a másik lány.

 - Mit csináltok...? - kérdezték egyszerre a fiúk.

 - Eltaknyoltam - nevetett fel kínosan a vörös hajú.

 - Rajtad…. a pólód… - suttogta Tsukishima, mintha az élete árán maradna csöndben.

 - Hm? - értetlenkedett a két lány együtt.

 - Szerintem a pólódat nézi - mutatott a dinós pólóra a fekete hajú miközben a semmiből előteremtett valami reggeli szerűséget és azt rágcsálta - Mindjárt segítek rajta.

Kageyama finoman fejen csapta a bamba fiút és odament a vörös hajú szobatársához, hogy segítsen neki felállni. Pár perc után elállt a vérzése Dzsudzsinak és a fiúk megkérdezték, hogy tudják-e hova kell majd menniük az évnyitóra. Mivel eléggé új volt a lányoknak a hely, megkérték a másik kettőt, hogy vezessék körbe őket.

 - De ahhoz engedély kell nem? - kérdezte Kageyama Tsukishimát.

 - Demi két perc alatt megcsinálja. Csak mondjátok meg neki mit kell csinálnia - húzta gonosz vigyorra a száját a vörös hajú lány.

A barna hajú egy pár percig puffogott, de aztán belement. A két fiú elmagyarázta neki mit kell kérnie és tennie. Szerencséjükre egy fiatal férfi volt a recepciónál, ahol az engedélyt kellett kérniük. Tényleg nem telt két percnél több időbe az engedély megszerzése. Dzsudzsi egyből az iskola felé vette az irányt, míg a csapat legalacsonyabbika igyekezte utolérni őt. A két lány az iskola előtt vagy öt percig csak állt és nézte a hatalmas épületet.

 - Azt is meg tudjátok nekünk mutatni, hogy hol lesz az osztályunk? - kérdezte Dzsudzsi a két fiút.

 - Persze - válaszolt egyszerre a fekete és szőke hajú.

 - Ti aztán nagyon összhangban vagytok... - jegyezte meg Dzsudzsi.

Bementek az épületbe és célirányosan elvezette őket Tsukishima egy osztályterem elé.

 - Ez az osztályterem... - jelentette ki, miközben elhúzta az ajtót. A terem semmiben sem különbözött a többi tanteremtől, ami az iskolában volt, de a két lány mégis minden egyes szegletét isteníteni kezdtek.

 - Ezeknek mi baja van? - kérdezte Kageyama a szemüveges fiút.

 - Nem tudom, de ezek megzakkantak - válaszolt egyhangúan Tsukishima.

 - Semmi bajunk sincs! - ugrott oda a vörös hajú lany.

 - Akkor meg? - kérdezte Kageyama. Demi lassan odalépdelt magas barátja mellé. Egymásra néztek, bólintottak, majd csillogó szemekkel mondták:

 - Minden álmunk az volt, hogy kijuthassunk Japánba!

 - Nem japánok vagytok? - lepődott meg Kageyama.

 - Nem ám! - mosolygott Demi.

 - Pedig nagyon jó a japánotok... - csodálkozott Tsukki is.

 - Rengeteget dolgoztunk rajta, de valójában magyarok vagyunk - húzta ki magát büszkén Dzsudzsi.   A két lány kiperdült az ajtón - otthagyva a már-már sokkos állapotban lévő két fiút -  és Dzsudzsi beleszagolt a levegőbe, majd elindult egy irányba. A barna hajú csak követte a barátnőjét és kísérőik is felzárkóztak egy kis idő elteltével. Megláttak egy ajtót, aztán egymásra néztek és felsikítottak egy ugrás kíséretében. Kageyama csillogó szemmel nézte a két lány ugrását és valóban megbizonyosodott afelől, hogy van bennük tehetség.

 - Röpi klub! - sikította Demi és tovább ugrándozott. Körbejárták a tornaterem mindegy egyes kis szegletét, s fél óra elteltével elindultak a kijárat felé a fiúk unszolására. Kissé szomorkásan ballagtak a kollégium felé és amikor beértek, a magasabbik lány megszólalt.

 - Éhes vagyok.

Demi nem szólt semmit, csak a konyhába ment és elővett egy rakat hozzávalót.

 - Mit jót csinalsz? - kukucskált be kiváncsian Dzsudzsi.

 - Ráment... - sóhajtotta a barna hajú.

Dzsu nem szólt semmit, csak visszament a szobába es kisebb görcsöt kapva sikítozni és ugrálni kezdett.

 - Neked meg mi bajod!? Már megint... - kérdezte Tsukk kishíján leborulva az ágyáról.

 - Demi ráment főz! - kiáltotta a vörös hajú és majdnem magára rántotta a szemüveges fiút.

 - He! Csöndesebben! - lépett ki Demi és megpörgette a kést a kezében.

 - O...oké... - emelték fel megadóan a kezüket a fiúk, mire a vörös hajú csak a hasát fogva röhögni kezdett, Demi pedig mosolyogva visszament és elkezdte felvágni a hozzávalókat. Kint a másik lány arról áradozott a többieknek, hogy milyen finomak a barátja által készitett ételek és, hogy ha megkérik biztos főz magyar kaját is, amivel sikerült felcsigáznia Kageyamát. Nem sokkal ezután egy kisebb sikoly hallatszódott a konyhából és egy csörrenés.

Dzsudzsi egyből felpattant és a barátnőjéhez rohant a konyhába, akit az ölében hozott ki és letett egy ágyra, miközben a kisebb lány kisebb röhögőgörcsöt kapott és csak vergődött az ágyon, aztán elkezdte előadni a hattyú halálát.

 - Véér! Véééééér! - hörögte, s előkerült a magasabbik, akinek már hasonló színű volt az arca, mint a haja a sok röhögéstől.

 - Nem halhatsz meg! - nyöszörögte, miközben alig kapott levegőt, s nagy szenvedés árán bekötötte barátnője kezét, majd kidőlt a földön és ott vihogott tovább. Már olyannyira röhögtek, hogy könny folyt a szemükből, a fiúk meg halálra vált arccal figyelték újdonsült szoba- és csapattársaikat. Pár perc csillapíthatatlan röhögés után a magasabb lány köhögni kezdett, mire a másik is abbahagyta és felült az ágyon és megfogta barátnője vállát és ülő helyzetbe hozta, majd nekitámasztotta az ágynak és elszaladt egy pohár vízért, amit a másik kezébe nyomott. Az egy ideig szorongatta a poharat, de végül megitta a tartalmát és utána lihegni kezdett.

 - Anyám! Ne ijesztgess - kuncogta Demi, majd elnyúlt az ágyon.

 - Tudtommal te akartál meghalni - köhögte mosolyogva Dzsudzsi, majd rövid nevetést hallattak.

 - Inkább minket nem kéne ijesztgetnetek! - orította Kageyama, miközben rágalmazóan a két lányra mutatott - Boke!****

 - Azt hittem ez a nagyravaló elnevezés csak Hinatát illeti - szólalt meg Tsukki is, lenéző tekintettel Kageyamát méregetve, aki csak egy morgás közepette elfordult.

 - Na, jól van... Ha így haladunk sose lesz ennivalónk - állt fel Demi.

 - Ne segítsek? - kérdezte Dzsudzsi is, majd megint köhögni kezdett - Na már!

 - Na jó, gyere - mosolygott Demi, majd eltűntek a konyhában.

Egy huzamosabb ideig odabent tartózkodtak, miközben néhány magyar káromkodás szállt ki a helyiségből, de aztán az éneklés mellett döntöttek, amit a szobában lévők szívesen hallgattak. Mennyei illatokkal felruházva penderült ki a két lány a konyhából, Demi kezében egy lábassal, Dzsudzsiéban pedig az evőeszközök. Lepakoltak a háló közepén lévő asztalra - mivel máshol nem volt hely - és leültek köré.

 - Na lássuk, mennyire igaz az, amit Dzsudzsi mesélt - húzta gonosz vigyorra a száját Tsukki.

 - Mielőtt kóstoltál, véleményt ne mondjál! - dorgálta meg a vöröske, majd a fiúéhoz hasonló arckifejezést vett fel - Vagy szedőkanál repül a fejedbe.

 - Legalább itt ne kötekedjetek! - vonta össze Demi a szemöldökét - Együnk már!

A társaság kiszedte az ételt és összecsapta a kezét.

 - Itadakimasu!***** - kiáltották és enni kezdtek. Már aki. A két fiú hümmögve ízlelte a levest és Dzsudzsi is bekapott egy "pálcikányi" tésztát, de Demi csak ott szerencsétlenkedett a furfangos evőeszközzel és sehogy sem sikerült felszednie semmit a tányérjából. A fiúk tiszteletből - ha már ilyen finomat főzött - nem nevették ki, de Dzsudzsi nem bírta ki torokröhögés nélkül.

 - Ne szenvedj már annyit! - tört ki nevetésben, mire Demi elszégyellte magát.

 - Eljöttél úgy Japánba, hogy ilyen mennyei ráment tudsz főzni, de a pálcikát nem tudod használni!? - nevetett mostmár Kageyama is, de egyből abbahagyta és elpirult.

 - Szóval ízlik? - mosolyodott el Demi.

 - Igen! - kiáltotta mindenki.

 - Örülök neki!

Dzsudzsi letette a pálcikáját az asztalra, majd felállt és Kageyama mögé állt.

 - Most mi van? - kérdezte az értetlenül, de a lány megragadta és áttette a barátnője mellé, majd átpakolta az evőeszközöket és helyet foglalt Tsukki mellett, akinek kiesett a szájából az étel, úgy nézte a lányt.

 - Kezdek félni... - nyögte, majd egy kicsit arrébb csusszant. Kageyama is kezdett felalélni, majd megint ordibálni kezdett.

 - Te-te-te-te... Hogy? Mi!? Hogy bírtál felemelni? Hatvanhat kiló vagyok! - mutogatott össze vissza, de Dzsudzsi nyakon csapta.

 - Kuss, "boke" és tanítsd meg szépen Demit, hogy kell használni a pálcikát! - parancsolta, majd megint leült Tsukishima mellé és megeresztett egy-egy kacsintást a fiú és Demi felé, mire a lány rettenetesen elpirult.

 - Tetszik ez az iskola! - mosolygott Dzsudzsi, majd összecsattogtatta párszor a kezében a pálcikát és enni kezdett - Tele van élettel.

*Oyasumi = Jó éjt!

**Oya = Oyasumi röviden

***parittyakötés = ha valakinek vérzik az orra akkor ilyet szoktak felkötni...ez ilyen speciális kötés

****boke = hülye

*****Itadakimasu = Jó étvágyat!