2016. november 6., vasárnap

Chapter 2

Demi: És akkor énekeljünk miközben írunk! * dalra fakad *
Dzsu: * hallgatja * Nagy kínszenvedés árán meghoztuk az új rész, csak ez a lustaság menekül az írás elől * meghúzza Demi fülét *
Demi: NYEEE~~~ nem is igaaz!
Dzsu: Jó olvasást! :)



 - Ohayou!* - nyújtózott egyet Dzsudzsi kócos fejével - Demi, ébren vagy?
Erre a barna hajú lány csak egy hümmögéssel jelezte, hogy igen. Nem szólt semmit, csak párnája alól kihúzta a telefonját és megnézte az időt. Fél kilenc. Az évnyitó meg…
 - Te szent Isten! - kapta fel a fejét - Fél óra múlva kezdődik az évnyitó! Dzsu, fürdőbe. Most!
A másik lány nem mondott semmit, csak követte az alacsonyabbik lány utasításait.
 - Ébresztő emberek! - kiabálta Demi, miközben leugrott az ágyról és belerúgott az alul alvó Kageyamába - Te is, Szőke herceg! - csapkodta meg a másik ágy felső részén alvó Tsukishimát, mire őfelsége nyöszörögve elővette gyilkos pillantását. Demi mit sem reagálván lemászott és püfölni kezdte a fürdőszoba ajtaját.
 - Haladj! Még hárman vagyunk rajtad kívül! - kiabált.
Nem sokkal később kinyílt az ajtó és a vörös hajú lány egyenruhában és kifésült hajjal kiment felvenni a cipőjét.
 - Fiúk? Mehetek, vagy ti akartok menni? - mondta Demi kínos mosollyal az arcán és látszott rajta, hogy ő akar menni elsőnek.
A fiúk megadóan elnéztek és a lány egy nyájas vigyorral beperdült a fürdőbe. Ő egy öt perc múlva kijött és felkapta cipőjét. A két fiú gyorsan elkészült és együttvéve olyan négy percet lehettek bent. Felvették iskolatáskájukat és elindultak az iskolába. Mivel már kevés idejük volt, így futniuk kellett. A szemüveges csak kényelmesen futott míg Kageyama egy olyan “meglátjuk ki lesz a jobb” pillantást vetett az alacsony barna hajú lányra és minden erejét beleadva futni kezdett. Demi erre gyorsan reagált és nemsokára be is érte a fekete hajút. Dzsudzsi próbálta gyorsabb tempóra bírni a szőke fiút és húzta magával. Így éppen, hogy odacsöppentek az évnyitóra és megtalálták az osztályukat. Egy óra unalom után minden osztály - így Demiék osztálya is - elment a saját osztálytermébe. Az osztályfőnökük bemutatkozott és felolvasta a névsort, hogy megtudja mindenki ott van-e. Ezután körbevezették az új osztályt az iskolában. Amikor a folyosón voltak Dzsudzsi suttogást hallott a hátuk mögött. Oldalba bökte óvatosan Demit és a fejével hátraintett. A barna hajú egyből megértette, hogy hallott valamit, ezért halkan közeledni kezdett egy fordulóhoz. Amikor már csak pár lépésre voltak, suttogást hallottak. Két fiú beszélt.
 - Hé, Noya, itt hátul a lányok nagyon a te ínyedre valók - szólt egy mély hang.
 - Nekem az a barna tetszett… - hadart egy magasabb, rekedtes hang.
 - Az  vörös meg majdnem olyan magas mint Kageyama - hallatszódott ismét a mélyebb hang.
Demi egyre közelebb lépett és egyre tisztább volt neki, hogy két felsőbbéves fiú lánylesen van. Széles vigyorral behajolt a fordulóba és csak ennyit mondott:
 - Ugye tudjátok hogy nektek is van dolgotok? -  vigyorgott tovább, miközben a két fiú meghátrált.
Az egyik fiú kopasz volt míg a másiknak égbe meredő fekete hajában egy kis szőke festés volt.
 - Ööö… tudod mi csak… izé… - gondolkozott el a kopasz - Eltévedtünk!
 - Aha persze - topogott a lábával és keresztbe font karral a lány - El is higgyem mi?
Ezek hallatára már Dzsudzsi is ott volt.
 -  Mi folyik itt, fiatalok? - kérdezte a vörös hajú.
A fekete hajú meglepetten pislogott a száznyolcvan centiméter magas Dzsudzsira.
 - Titán! - nézett csillogó szemekkel rá, mialatt a másik Demit stírölte.
 - Noya nézd! Ő teljesen az ideálunk! - kiáltott, amire a fekete hajú felfigyelt és odament a barna hajú lányhoz.
 - 95/D! - kiáltott fel a fekete hajú, aki - kiderült, hogy - még Deminél is alacsonyabb és fejét az alacsony lány mellei közé bújtatta.
 - Dzsudzsi! - sikított Demi ami hallatán barátja egyből udaugrott.
 - Értem én hogy nagy melleket látsz életedben először de azért nyugi haver.- szólította meg a fekete hajú fiút a “titán” lány.
 - Nem gondolod, hogy ez a lány jöhetne a mi klubbunkba? Tiszta Kageyama magassága van - méregette a haj nélküli.
 - Honnan ismered Kagét? - nézett az alacsony lány a kopaszra.
 - Még szép, hogy ismerem, hiszen én vagyok a klub kapitánya! Tanaka Ryunosuke személyesen - húzta ki magát.
 - És engem is bevesztek? - kérdezte ártatlanul nézve a nőiesebb lány.
 - Téged? - kérdezte Tanaka, mire a lány bólintott és a két fiú röhögni kezdett.
 - M-mi az? - pirult el Demi és ránézett Dzsudzsira.
 - Gondolom a magasságodon röhögnek… pedig amelyiknek haja van, az nálad is kisebb… - sóhajtott a vörös hajú, mire fel is figyelt az említett és veszekedni kezdett erről a témáról a lánnyal, amit persze a tanárok is meghallottak és egy ott is termett megkezdve mondanivalóját.
 - Nishinoya Yuu, Tanaka Ryunosuke! Mit csinálnak itt maguk ezekkel a lányokkal?! Tudom, hogy minden évben lányokat lesegettek, de ők elsőévesek és így lemaradtak az osztályuktól! - szólta le a tanár a két fiút és a lányokhoz fordult - Nagyon sajnálom helyettük is. Nem történt semmi ugye? - kérdezte angolul őket, mire a két fiú értetlenül nézett.
 - Tanárnő... tudunk japánul - szólaltak meg egyszerre.
 - Oh, rendben - tért vissza anyanyelvére a tanár - Az iskola történetében ez az első alkalom, hogy külföldieket veszünk fel! Nagyon örül a tanárság nektek!
A két lány csak tarkóját vakarta és nevetgélt egy köszönjükféleség mellett. Egy lány jött az elsősök osztályából és szólt nekik, hogy menjenek, mert az osztályfőnök keresi őket. A két lány elment a harmadik érkezővel és a tanár a két harmadéves fiúval maradt. Kaptak még egy két leszólást és parancsba kapták, ha be akarnak lépni a röplabdacsapatba, akkor be kell venniük szó nélkül, még az alacsonyabbat is.
 - De hiszen, hogy tudna ő játszani? - kérdezte Ryunosuke, mire a felnőtt csak egy sejtelmes mosollyal válaszolt, majd sarkon fordult és elment.
A lányok beestek az osztályterembe és megkérdezték őket, hogy tudják-e már, hogy melyik klubhoz fognak cstlakozni. A válasz egyszerű volt:
 - A röplabda csapathoz - válaszoltak egyszerre, csillogó szemekkel.
 - A lány röplabda csapat feloszlott tavaly, így csak a fiúkkal lehettek együtt. Nem baj? - kérdezett vissza az osztályfőnök, mire a két lány eszeveszetten elkezdte a fejét rázni. Felírták a nevüket a röplabda klubhoz és elengedte az osztályt. A két lány megkereste a röplabda klub tornatermét és benyitott. Bent tíz fiú volt, köztük Tanaka, Nishinoya, Kageyama és Tsukishima, de egy lány sem, bár ez sem térítette vissza a két újoncot.
 - Yahoo! - ugrott be Demi, mire Dzsudzsi fejen vágta magát. Tanaka magában morgott valamit, de nem mondta ki hangosan és a többiek odasereglettek a lányokhoz és össze-vissza kérdezgettek amiből ők semmit nem értettek. Már Tanaka a háttérből készült volna ordítani egy jó hangosat de megelőzte az egyik lány.
 - Csöndet! - hallotta meg Tanaka és szétoszlott a tömeg. Az alacsony lány kifújta, majd kihúzta magát és széles vigyorra húzta száját. Rajta és Dzsudzsin kívül mindenki sokkban volt, hogy egy ilyen kis termetű lány, hogy képes ekkorát ordítani. Tanaka megköszörülte torkát és hozzáfogott mondanivalójához.
 - Szóval ők az új tagok. Nem tudom a neveteket, szóval kérlek mutatkozzatok be - szólt.
 - Sziasztok~! Demi vagyok. Elsőéves és egy osztályban vagyok a mellettem álló barátommal, akivel együtt jöttünk Japánba. Valakit érdekel más is? - kérdezte kedves mosollyal az arcán. Egy kis duruzsolás után Noya felnyújtotta a kezét és Demi szólásra intette.
 - Összebeszéltünk és ez az összes kérdés: Kor? Szülinap? Magasság? Súly? Honnan jöttél? Különleges adottság? És az én kérdésem: mellméret? - fejezte be perverz vigyorral Nishinoya.
 - Öhm...oké. Tizenöt éves vagyok, október tizenötödikén születtem, százhatvanöt centiméter magas, hatvanöt kilogramm és Magyarországról jöttem. Tudok ugrani, főzni és akaratom ellenére, 95/D - nevette el a végére magát és bökte oldalba a magas vörös lányt.
 - Izé… Szasztok, Dzsudzsi vagyok és azért jöttem mert ez a nyomi törpe iderángatott - motyogta a magasabb lány, mire barátnője felvonta a szemöldökét.
 - Rendben, köszönjük szépen. Valakinek valami kérdése még, vagy hozzáfűznivalója Demihez vagy Dzsudzsihoz? - kérdezte a csapatkapitány mire egy kéz lendült a magasban - Igen?
Egy Demitől kicsivel alacsonyabb fiú felállt és odament a barna hajú lányhoz.
 - Okasa?* - tolta arcát a lányéba.
 - Öhm… tessék? - értetlenkedett az alacsony lány.
 - A nevem Hinata. Te vagy Okasa - a fiú szintén elsőévesnek látszott, barna szemei és vörös haja volt.
 - Izé... nem vagyok az anyukád, de nem tudom megállni hogy ne öleljelek meg - szorongatta meg Hinatát Demi.
Tanaka felhívta a figyelmet arra, hogy kezdjék meg az edzést, de a többi fiú ismét a lányokhoz ment. Kageyama kirántotta Hinatát Demi kezeiből és maga elé dobta.
 - Hinata boke!*** - ordította le a fejét a vörös hajú, ártatlan szemű fiúnak.
 - Ismeritek egymást? - kérdezte Dzsudzsi.
 - Egy osztályban vagyunk - jelentették ki “lelkesen” egyszerre.
 - Értem… átélem az érzéseiteket - sóhajtotta a vörös hajú és hátranézett Demire, aki össze vissza ugrándozott mint egy idióta.
 - Rendben. Milyen pozícióban vagytok előnyösök? - kérdezte Tanaka.
A két lány bambán állt és csak nézett ki a fejéből. Az ajtó kicsapódott és két fiú lépett be.
 - Kell egy kis segítség? - kérdezte sármosan az egyik akinek mély férfias hangja volt.
Az egész csapat szeme felcsillant csak a lányok voltak értetlenek.
 - Kik az újoncok? - hallatszódott egy kedvesebb hang amire a barna hajú lány is felfigyelt.
 - SUGAA!! - rohant neki az említettnek Demi és fel is borultak.
 - Öhm...hello - paskolta meg a hátát Suga a lánynak aki közben hozzádörgölőzött.
 - Ismered ez a lányt, Sugawara? - kérdezte a másik fiú akivel érkezett. Magas rövid sötét haja volt és annál is sötétebb szeme. Suga csak bólintott mert másra nem volt képes.
 - Daichi, hogy kerültök ide? - kérdezték sokan a fiúk közül.
 - Szerencsénk volt és el tudtunk jönni. - húzta ki magát a kérdezett.
 - Inkább csak benyaltál a tanárnak és elengedett. - szólalt meg a háttérben a másik érkező aki éppen leporolta magát. Daichi kissé kiakadt, hogy megmondták az igazságot de a csapat inkább kuncogott egy jót. Sugának szürke haja és szürke szeme volt.
 - Ott tartottunk, hogy nem tudjuk miben állnánk meg a helyünket. - fogta komolyra a témát Dzsudzsi.
-Blokkolásra jó vagy, - mutatott Daichi a vörös hajú lányra - te meg ütőnek vagy ásznak, ha Hinata nem akar ász lenni - nézett Demire.
 - Lehetetlen! Ebből a törpe lányból ütő?! - idegeskedett Kageyama kiemelve a lány szót.
 - Nem kell irigykedned mert nekem vannak melleim neked meg nem. - dobta hátra rövid haját viccesen az alacsony lány - Ki a legmagasabb a csapatból?
Tsukki büszkén kilépett és kihúzta magát.
 - Pff…ez semmi...ha átugrom őt akkor hinni fogsz nekem? - kérdezte Demi.
 - Ugord inkább a hálót! Azt megnézem! - vágott vissza Kageyama amire a lány csak vállat rántott.
Dzsudzsi kissé meglepődött az egészen mert eddig még nem vállalt be ennyit de nem szólhatott a fiúknak nem akarta csődbe vinni barátnője álmát. Demi beállt és futásnak készítette magát. Látszott rajta kissé izgul de kockáztatni akar. Nekifutott a hálónak felugrott és magasugrás technikáját használva épphogy de átugrotta a hálót. Az érkezés viszont már nem volt olyan szép.Háttal nekicsapódott a padlónak. Dzsudzsi belecsapta a fejét a falba, mialatt a törpe lány feltápászkodott.
 - Most mutatsd meg nekik te mit tudsz! - bökte oldalba a vörös hajú lányt Demi.
 - De...hogyan tudom megmutatni, hogy tudok blokkolni? - nézett kérdőn Dzsudzsi.
A csapat összenézett és bólintott.
 - Próbáld meg blokkolni Hinata és Kageyama ütését - nézett ördögien a csapat a heterochromos**** lányra, amit a kihívott hezitálás nélkül el is fogadott.
Kageyama és Hinata beállt az egyik térfélre, míg a két lány a másikra. A fekete hajú fiú nyitott felső nyitással*****, amit az alacsony lány kisebb gondokkal de fogadott.
 - Dzsu! Adj fel! - kiabált a nyugodtan álldogáló magas lánynak a másik.
Nem kellett neki kétszer mondani, feladta a labdát amit Demi is leütött. Már azt hitték, hogy a földön érkezik de Hinata utánna rohant és Kageyamának küldte. Itt a pillanatod gondolta Dzsudzsi. A labda Kageyamához érkezve Dzsudzsi szemében lelassult. Hinata jobbra kezdett futni. Gyanúsak nekem folytatta a gondolatait Nem lenne hasznos jobbra mennem inkább megvárom, hogy tökéletes legyen az időzítés. Mikor Hinata úgy három méterre volt a hálótól hirtelen irányt váltott és balra kezdett futni. Ha! Tudtam! futott a vörös hajú lány a törpe fiú után. Kageyama feladta a labdát Hinatának és Dzsudzsi szinte egyszerre ugrott fel a fiúval. Nem menekülsz! vigyorodott el a blokkoló és szemével a labdát követte. A fiú látta, hogy előre nem tud ütni, így jobbra igyekezett ütni. Már azt hitte, hogy nem tudja majd a lány blokkolni amikor hirtelen Dzsudzsi kezéhez csapódott a labda és fiúk térfelén a padlón landolt. Egy kis csönd után Demi és Dzsudzsi egymásra néztek és nem tudták felfogni, hogy sikerült nekik.
A fiúk csak értetlenül bámultak, míg a lányok lepacsiztak egymással.
Suga odament a két lányhoz és hátbaveregette őket.
 - Szép munka! Remélem a fiúkkal is így össze tudtok majd dolgozni - vigyorgott Sugawara.
 - Köszönjük! - mosolyodott el a barna hajú lány - Hirtelen nagyon meleg lett…
A falnak dőlve a lány kibontotta rövid barna haját és kifújta magát, miközben a vörös hajú lánynak alig észrevehetően megcsillant a szeme.
 - Kibontotta a haját! - suttogta végig a fiúknak - Ilyet ritkán láttam az életben, még én is!
Miközben néhány fiú a nyálát csorgatta, a többiek meg csak értetlenül nézétek, hogy mi az isten folyik itt. Demi kissé remegve összecsuklott. Arca vörös volt, mint barátnője haja. Kissé izzadt és haja az arcához és nyakához tapadt. Kageyama odasietett és kezet nyújtott kipirult lánynak, amit ő el is fogadott.
 - Ilyenkor most mi van? - makogta Kageyama és látszott rajta, hogy teljesen zavarban van, miközben próbálta megtartani az alélt lányt. Dzsudzsi is kapcsolt és legyezgetni kezdte barátnőjét, nem sokat segítve, de ugyebár a szándék a fontos.
 - Nincs semmi baj, csak nem nagyon bírja a meleget - nevetett kínosan a vörös hajú és odasúgta a másik lánynak - Szedd össze magad! Ne csinálj totális idiótát magadból! Melyik sportoló csapat venne fel egy olyan tagot, aki nem bírja a meleget?
 - Izé… jól vagyok! - mutogatott össze-vissza a barna hajú és a helyzet még reménytelenebbé kezdett válni. Istenem… nyögte Dzsudzsi magában, majd megragadta a lány csuklóját és elkezdte kivonszolni a tornateremből.
 - Kiviszem egy kicsit a friss levegőre! - szólt oda a fiúknak és a sok értetlen arcot hátrahagyva kiléptek a tornaterem elé, ahol mind a ketten lerogytak a földre, kínos nevetgélés közepette.
 - Teljesen profik vagyunk egy dologban - kezdte Dzsudzsi két nevetés között.
 - Hülyét csinálni magunkból! - mondták egyszerre és megint nevetésben törtek ki, ám hamar vége szakadt a szórakozásnak, amikor meghallottak egy hangot.
 - Ha befejeztétek, várunk vissza titeket - Tsukishima és Kageyama volt az, akik kicsit pirultan nézték a két lány felszabadult kacagását. Dzsudzsi egyből felöltötte szokásos komor arcát és oldalbakönyökölte a még mindig röhögő barátnőjét, aki nagy nehezen, de abbahagyta és mind a ketten feltápázkodtak a földről. Sokkal szebb amikor mosolyog… jelent meg a gondolat Tsukki fejében, amint Dzsudzsit nézte Mivan!? Ezt én sem gondolhattam komolyan! adott volna magának egy mentális pofont, ám ez fizikaira sikerült.
 - Öm… Minden oké? - nézett rá Kageyama, de Tsukki csak felvonta az orrát és már távozott is volna, amikor meghallotta hogy a lányok ismét kuncognak, így még egy másodpercre visszapillantott a vörös hajú lány kipirult arcára. Mikor már mindenki bent volt a teremben, Tanaka elengedte őket további szép napot kívánt és hazaindultak. Tsukishima, Kageyama, Dzsudzsi és Demi összegyűltek és elindultak haza. Miután kinyitották az ajtót mindenki beesett az ágyba és kidőlt. Egy kis idő múlva a lányok felkeltek és felvettek valami egyszerűbb és kényelmesebb ruhát mert hát mégsem az iskolai egyenruhában kéne aludni. A fiúk erre fittyet hányva már hibernálták magukat.
 - Ma már akkor nem eszünk… - suttogta mosolyogva a barna hajú lány elpirulva nézve a két fiút.

* = Jó reggelt!
** = Anya
*** = Hinata te gyökér (elég gyakori mondat lesz ha valaki nem ismerné az animét :3)
**** = A heterokrómia egy szemet érintő elváltozás, melynek jellemzője a különböző színű írisz.
***** = Egy szerva típus amikor a szerváló feldobja a labdát, felugrik és úgy üti el.

2016. július 21., csütörtök

Chapter 1

Hello! Tudom, hogy régen volt már kint a Prológus, de sajnos sok a dolgom és gyakran az ihlet sem szívesen száll meg. Jó olvasást! ;)
És időközben a 300 megjelenítést is átléptük aminek nagyon örülök! Csak így tovább emberek! :)
Tokió repterén egy magas vörös hajú lány magyarul beszél magában.
 - Istenem néha nagyon utálom, hogy folyamatosan eltűnik ez a törpe.
 - Mit mondtál?! - hallott meg egy ideges hangot maga mögött és éles fájdalmat érzett az oldalában. Megtalálta.
 - Dzsu, ha még egyszer törpének hívsz, megöllek!
 - Végre megvagy, Demi - fonta keresztbe kezeit Dzsudzsi - Gyere menjünk, keressünk egy taxit, ami kivisz minket a vasútállomásra.


Miután kimentek az épületből éppen elkaptak egy sárga autót. Miután az állomásnál kiszálltak a járműből, Demi kifizette az utat amit vöröshajú barátnője figyelemmel kísért, ugyanis a sofőr, nem túl feltűnően, de a barna hajú lány kebleit kémlelte. Dzsudzsi nekirontott a kocsinak és leordította a sofőr fejét.
 - Maga mit képzel?! A barátnőm melleit bámulja! Normális maga?! Tudom ám mi jár a fejében! - itt tekintetét jelentőjégteljesen lejjebb vitte a sofőrön.
A férfi teljes egészében rákvörös lett és egy halk "További szép napot!" kíséretében gyorsan elhajtott.
 - Máskor ne hagyd és játszd a hülyét! Látod...de mégis hagyod nekik, hogy ezt csinálják...sosem értelek meg... - csapott Demi fejére a még mindig ideges Dzsu, miután elindult jegyet venni, ugyanis Demi mindig attól fél, hogy elront valamit. A jegyekkel a kezükben ültek le a vonatra várva. Öt perc múlva meg is érkezett, felszálltak, elfoglalták helyüket, majd csomagjaikat is elhelyezték és arról kezdtek beszélni, hogy milyenek lesznek az osztálytársaik majd Toronoban.
 - Szerintem sok fiú lesz, és mind nagyon rendes lesz, max majd lesz egy olyan antiszociális, aki mindig a sarokban fog órán ülni, meg lesz sok rendes lány is akikkel együtt lehet tanulni és olyan izgis lesz! - hadarta végig ezt az egy mondatot Demi, ami nem igazán volt teljesen magyar - És te? Te milyen osztálytársakat akarsz? - ugrálta körül a másikat, akin már fülhallgató volt.
 - Csak... ne legyenek idegesítőek... - morogta az orra alatt, miközben már hangosan hallgatta a zenét.
 - Mindig is ilyen voltál - húzta mosolyra a száját a barna hajú és halkan kuncogott egy sort.
Egy óra múlva a hangszóróból megszólal egy érces férfihang:
 - Következő állomás: Torono.
Demi a vonat ablakához tapadt és szemével a várost kereste.
 - Neked meg mi bajod? - kérdezte Dzsudzsi, miközben levette fülesét.
 - Szedd le a cuccokat mert a kövi város Torono! - utasította Demi, kezével a poggyásztartóra mutatva, ami jóval a lány fölé magasodott, így Dzsudzsinak kellett lepakolnia a cuccukat.
 - Miért nem ezzel kezdted? Mindjárt leveszem a csomagjainkat.


Mikor a vonat megállt és az ajtók kinyíltak, mire Demi és Dzsudzsi ugrott ki először.
 - Szóval... - kaparta elő a térképet Demi - A kollégium nincs túl messze, úgyhogy induljunk - fogta meg a csomagjait.
Az épület tényleg nem volt olyan messze, körülbelül öt perc múlva már ott is álltak előtte. A recepciónál bejelentkeztek és megkapták a kulcsot is. Demi szökdécselve indult el a kijárat felé, hogy megkeressék szobájukat, de félúton összeütközött egy fiúval és mind a ketten a földön találták magukat.
 - Sajálom! Jól vagy?! Minden rendben?! - tápászkodott fel aggodalmaskodva a fiú és kezet nyújtott a másiknak.
 - Persze... jól vagyok - kezdett kínosan nevetni, miközben a fiú felhúzta a földről Demit.
 - Sugawara vagyok. Hívj csak Sugának - mosolyodott el.
 - Demetria. De kérlek hívj Deminek - válaszolt.
 - Rendben - nevetett Suga - És mi járatban vagy itt? Nem tűnsz japánnak... Honnan jöttél?
 - A koliba jöttem a barátnőmmel, mert az első tanítási nap előtt akartunk ideérni. És jól látod, nem vagyok japán - húzta ki magát Demi - Magyar vagyok.
 - És röpizni is fogsz?-kapta fel a fejét a fiú.
 - Hát... igen - kezdte tarkóját vakarni a lány - szeretnék bekerülni a lánycsapatba és tanulni a röplabdát.
- Oh...úgy látszik nem tudsz róla...a lánycsapat feloszlott - mondta szomorkásan a fiú - Nem volt elég jelentkező idén. Maximum a fiúkhoz mentek, ha bevesznek.
- Értem...az sem baj -mosolyodott el Demi.
- Akkor  drukkolok, hogy sikerüljön. - biztatta a lányt Suga - Akkor még találkozunk még. Szia! - köszönt el egy széles mosoly kíséretében.
- Demi! Mi történt? - szólt oda Dzsudzsi magyarul.
- Semmiség. Nincs baj. - nyugtatta a barna hajú lány. - Na jól van, gyere, menjünk. Keressük meg a szobánkat.
Két perccel később Demi és Dzsudzsi hangosan felkiáltott mikor megérkeztek úticéljukhoz.
 - Ez nem is szoba! Ez egy ház! - esett le mind a kettejük álla.
 - Gyere, menjünk be gyorsan! - ugrándozott Demi, miközben az ajtóhoz rohant, kopogott és halkan bement. Dzsudzsi követte és óvatosan körülnéztek. Mikor bementek nehéz csomagjaikat lerakták és egyből az ágyakat keresték. Miután beljebb mentek megláttak két emeletes ágyat a szoba két oldalán. A jobb oldalon lévő ágy felső szintjén egy szőke hajú szemüveges fiú feküdt, csukott szemekkel. Úgy nézett ki, mintha aludna. A vörös hajú közelebb ment az említett ágyhoz és észrevette, hogy füles van rajta. Sok közös van bennük. Lehunyt szemekkel hallgat zenét. Míg ő a szőke fiút tanulmányozta Demi a bal oldalon lévő ágyhoz ment. Az ágy alsó szintjén egy fekete hajú fiú húzta a lóbőrt. Demi a száját eltakarva egy kicsit kuncogott, majd a felső ágyat indult megnézni. Mikor fellépett az első fokra az hangosan nyekeregni kezdett.
 - Francba! - suttogta Demi.
Már késő volt. A két fiú felfigyelt a zajra és felültek az ágyon. A szemüveges levette a fülesét míg a fekete hajú a szemét dörzsölte.
 - Mi történt? - nyöszörögte a fekete hajú.
 - Megjöttek a szobatársaitok!-válaszolt Dzsudzsi egyhangúan.
 - Szuper... Tsukishima vagyok - dőlt vissza az ágyba a szőke, miközben visszavette fülesét.
 - Kageyama - folytatta a fekete hajú.
 - Dzsudzsi -mutatkozott be a vörös hajú.
 - Demetria vagyok, de hívjatok csak Deminek - ugrott le az ágyról a barna hajú.
 - Te jó ég! Ne ijesztgess... Nem láttam, hogy itt vagy - morogta Kageyama.
 - Bocsesz! - kuncogott Demi - Dzsudzsi... - nézte meg telefonján az időt és folytatta mondandóját magyarul - Nem zuhanyzunk le?
 - Oké - válaszolt egyhangúan, miközben előszedett két törölközőt és az egyiket a barna hajúnak dobta - Menjünk.
Miután bementek a fürdőbe arra kellett rájönniük, hogy sajnos nem Magyarországon vannak, hanem Japánban ahol úgy szokás a zuhanyzás, hogy látják egymást az egyneműek.
 - Hát... nincs mit tenni - rántott vállat Demi - Lássunk hozzá - kezdett levetkőzni.
 - O... oké... - pirult el Dzsudzsi, miközben ő is nekilátott megszabadulni ruháitól.
Demi megnyitotta a csapot és a zuhanyrózsát vöröshajú barátjára irányította, amiből a vízsugár őt találta el.
 - Te kis... - kezdett neki Dzsudzsi, de inkább visszaadta azt egy másik zuhanyfejjel.
Miközben mosakodtak, magyarul beszélni kezdtek újdonsült szobatársaikról, hogy azok ne értsenek semmit.
 - Mit gondolsz arról a Tsukishimáról? Összepasszoltok - jelentette ki Demi, mire Dzsudzsi fülig paradicsomvörös lett.
 - Ne-nem is! - ellenkezett a vörös hajú, miközben elzárta a csapokat - És mi van Kageyamával?
 - Há-hát... szimpatikus... -pirult el Demi mialatt az egyik törölközőt elvette és belecsavarta magát.
 - Akkor... - húzta sunyi mosolyra a száját Dzsudzsi.
 - Félek. Ilyenkor valami beteg dolog jár a fejedben - kezdett aggódni Demi.
Vörös hajú barátja kilökte őt a fürdőből és kulcsra csukta azt belülről, hogy ne tudjon visszajönni törpéje.
 - Dzsudzsi! - kezdett rá a barna hajú "kitaszított" hangját mélyebbre véve.
Ennek következtében Kageyama és Tsukishima is felfigyelt az egy szál törölközőben álló Demire.
 - Te-te-te-te meg mit csinálsz?! - mondta a fekete hajú miközben fülig vörös lett.
 - Se-semmit... - válaszolt Demi- ...Kage...yama...
 - Igen?!
 - Ki-kivennél egy alsóneműt a táskámból? - mutatott rá a szóba került tárgyra, miközben másik kezével a törölközőt tartotta magán.
 - Pe... persze... - indult a táska felé a megkért és gyorsan a kezébe nyomta a kért tárgyakat.
 - Köszi... - mondta Demi, miközben próbalta úgy felvenni ruhaneműjét, hogy ne essen le róla a törölköző. Miután ezzel végzett, a táskájából elővette pizsamáját amit nehéz küzdelem által fel  is vett úgy, hogy semmijét ne lássák meg.
 - Ajj... - nézett ki az ajtón Dzsudzsi már pizsamájában - Már végeztél? Ez így nem jó. Így nem láttam a szenvedésed.
 - Ez mire volt jó?! - duzzogott a még mindig rákvörös Kageyama.
 - Nem tudom mit akartál ezzel elérni... - dünnyögte Tsukishima - De szerintem semmi értelme nem volt...
 - Te csak ne beszélj! - kiabált Demi a szőke hajúnak - Egész délután alig szólaltál meg... - morogta.
 - És akkor mi van?
 - Idegesítő...     
 - Srácok elég - választotta szét a másik kettőt Dzsudzsi.
 - Oké... - válaszolt a barna hajú.
 - Kérjetek bocsánatot! - utasította a vörös hajú.
 - Bocs - nyújtott kezet Demi durcás fejjel.
 - Minek? Hiszen ő kezdte... - morgott a szemüveges.
 - Mi mondtam? - dobolt a lábaval Dzsudzsi, miközben gyilkos pillantást vetett az ellenkezőre.
 - Értettem... - morogta Tsukishima - Bocsesz.
 - Ki kéne találni valami becenevet...olyan hosszú nevetek van. - gondolkozott el Demi.
Egy percen keresztül fel alá járkált a szobában és törte a fejét ezen a kérdésen. Egyszercsak megállt, morgott valamit az orra alatt, aztán csettintett és felkiáltott.
 - Tsukk.. - kezdte halkan -Tsukk! - nevetett hangosan Demi.
 - Mi ez a név?! - kezdett el hasát fogva röhögni Kageyama az ágyon.
 - Kage! - folytatta a barna hajú - Szokjatok hozzá. Így foglak titeket hívni.
 - Tessék?! - értetlenkedett Kageyama - De ez röhejes...- morogta.
 - Reméltem is! - tette csípőre a kezét és röhögött Demi - Ha másnak röhejes az nekem már jó - folytatta a szadizást.
 - Egyébként jelentkeztek majd valamilyen klubba? - kérdezte Kageyama.
 - Én röpzini akarok - húzta ki magát a barna hajú.
 - Van valami  tehetséged? - mérte végig a lelkes lányt a fekete hajú - Legfeljebb akkor próbálom meggyőzni a csapatkapitányt.
 - Tudok ugrani!
 - Igazat  mond - erősítette meg a tényt Dzsudzsi.
 - És te? Te is röpizni akarsz? - kérdezte a vörös hajút Kage.
 - Ha lehet.
 - Úgy látom magas vagy... tudsz blokkolni?
 - Tud - jelentette ki Demi Dzsudzsi háta mögött felugorva és rámutatva - Láttam, hogy gyakorolt a nyáron és tanulmányozott rengeteg videót.
 - Miért kell nekünk két újonc a csapatba? - nyűgösködött Tsukki - Elegen vagyunk... és ráadásul lányok...
 - Hagyjuk... gyere mi is fürödjünk. - hívta Kage Tsukkot.
Mire Kageyama beért a fürdőszobába Tsukishima még csak lekászálódott az ágyáról. A fekete hajú amíg minden káromoló szavát nekivágta a szőke hajúnak, addig az érintett szivatásképp lassan és kényelmesen kászálódott el a fürdőszobáig. Becsukták maguk után az ajtót és ők is új szobatársaikról beszéltek, halkan. Szóba jött közöttük az is, miközben zuhanyoztak, hogy Tsukki összejöhetne Dzsudzsival, de az említett morcosan terelte a témát a barna hajú lányra, akinek nem emlékezett a nevére. Mivel imádja szivatni Kageyamát, ezért végig arról beszélt, hogy Demi simán lehetne egy pár vele. Nyolc perc végeztével kivánszorogtak a fürdőből és magukra vettek egy alsót. Mikor a szőke felmászott az jobb ágy felső szintjére, meglátta a másik ágy felső szintjén Demit, amint épp a szemében kotorászott.
 - Te meg mi a francot művelsz?! - rémült meg Tsukki, mire mindenki odakapta a fejét.
 - Csa-csa-csa-csak a kontaktlencsémet veszem ki! - dadogta a barna hajú, miközben kiszedte az említett tárgyakat és megmutatta neki, majd nyájas mosoly társaságában Tsukki szemeibe nézett, mire az elkerekedett szemekkel motyogta:
 - Gyönyörű... sosem láttam ilyet... - pislogott.
 - Mit nem láttál még zsenikém? - nézett fel Demire Kage, mire ő is csak nézett - Őzikeszem... Még nem láttam ilyen sötét szempárt...
 - Mi az? Azt hittétek zöld szemem van?! - nevetett a kontaktlencsés - Az embereknek csak a két százaléka zöld szemű - kacagott, miközben letörölt egy könnycseppet az arcáról a jó ízű nevetés okán.
 - Igen, tény és való, hogy nagyon élethű és emiatt tényleg olyan, mintha zöld szeme lenne - okoskodott Dzsudzsi - Viszont szerintem vissza kéne térnie az átlátszó kontaktlencsére, ha már azt akar és nem szemüveget - morgolódott.
 - Szemüveged is van?-lepődött meg Tsukki.
 - Persze! Sosem tudhatom mikor fogyok ki, vagy tűnik el - vont vállat Demi, mialatt előkereste a szemüvegét és felvette - De ezt így nem nagyon szeretem. Alsó-középben sok ember szívét rabolta el csak a szemem, ezért úgy gondoltam jobb lesz ha változtatok a színén.
 - Nem csodálom... hiszen gyönyörűek a szemeid! - válaszolt Kageyama.
 - K-köszi... - pirult el a barna hajú.
 - Na, elég kis galambpár! - csapott Demi fejére a vörös - Holnap, ha megkérhetlek titeket, vezessetek körbe minket a suliban.
 - Oké... - nyögte ki a szemüveges fiú és bealudt.
 - És most... szundi time! - dőlt hátra az ágyán Demetria - Oyasumi!*
 - Oya** - bökte ki Kage.
 - Jó éjt! - csukta le a lámpákat Dzsudzsi.
Az éjszaka nehezen telt a két lánynak, hiszen mégis csak egy vadiúj országban voltak, távol az otthonuktól... családjuktól. Dzsudzsinak sikerült elaludnia, de azért forgolódott álmában, viszont Demi alig aludt valamit. Szinte egész éjszaka vagy Tsukki mormogását, vagy Kageyama álmában beszélését és horkolást hallgatta, ami reggel meg is látszódott rajta. Reggel öt órakor már megunta a fekvést, így felvette a szemüvegét. Szerencsésebb lesz ez ma így... gondolta és lekászálódott az ágyról. Miután sikeresen beténfergett a fürdőszobába elbaktatott a tükörhöz és bambán leste magát. Hatalmas - szinte fekete - karikák voltak a szemei alatt és sápadt is volt ráadásul. Egy kis hideg vízzel próbálta "felébreszteni" magát. Ez így nem lesz jó! szólt magára Úgy nézek ki mint egy halott. Ha így fogok kinézni akkor még azt gondolják rólam... gondolatait egy puffanás szakította félbe. A barna hajú halálra rémülve futott ki a zajra. Mikor a szobába ért, megnyugvását jelképezve felsóhajtott. Dzsudzsi legurult az ágyról. Mindennapos. Fel kéne ébresztenem... tűnődött el. Ezután Dzsudzsi felnyögött és fekete karikákkal a szeme alatt Demire nézett fel. Elmormolt egy "Jó reggelt!" szerűséget és visszamászott az ágyára, felemelte a két kezét és felszólította a barna hajút.
 - Öltöztess fel! - suttogta, mire a másik csak egy szusszanás társaságában egy mosolyt nyomott el - Mindegy mit veszel elő...
Az "aktívabb" lány előkotort a melltartón kívül egy rövidnadrágot és egy dínós ujjatlant.
 - Gyorsan kell, a fiúk bármikor felkelhetnek! - kezdett el aggódni a ruhával a kezeiben Demi és gyorsan leszedte Dzsudzsiról a pólóját, ami nem volt nagy feladat. Az érdekes mintájú felsőt is felráncigálta a vörös hajúra, aki utána lelökte magáról a takarót és felállt.
 - A nadrágot már felveszem én... - vette el a barna hajútól az említett ruhaneműt.
Miután felvette azt is elindult a konyhába valami kajáért, mivel ő mindig éhes, és mondhatni a semmiben felbukva arcra esett. A csattanásra a két fiú is felriadt és odarohant.
 - Jól vagyok - tápászkodott fel vérző orral Dzsudzsi.
 - Fenéket vagy jól! - kotorta elő az elsősegélydobozt Demi, majd kis kutakodás után kihalászott belőle egy gézlapot és parittyakötést*** csinált belőle.
 - Nem kell... - morogta Dzsudzsi.
 - Dehogynem, Dzsu! - kötötte fel az orrára a másik lány.
 - Mit csináltok...? - kérdezték egyszerre a fiúk.
 - Eltaknyoltam - nevetett fel kínosan a vörös hajú.
 - Rajtad…. a pólód… - suttogta Tsukishima, mintha az élete árán maradna csöndben.
 - Hm? - értetlenkedett a két lány együtt.
 - Szerintem a pólódat nézi - mutatott a dinós pólóra a fekete hajú miközben a semmiből előteremtett valami reggeli szerűséget és azt rágcsálta - Mindjárt segítek rajta.
Kageyama finoman fejen csapta a bamba fiút és odament a vörös hajú szobatársához, hogy segítsen neki felállni. Pár perc után elállt a vérzése Dzsudzsinak és a fiúk megkérdezték, hogy tudják-e hova kell majd menniük az évnyitóra. Mivel eléggé új volt a lányoknak a hely, megkérték a másik kettőt, hogy vezessék körbe őket.
 - De ahhoz engedély kell nem? - kérdezte Kageyama Tsukishimát.
 - Demi két perc alatt megcsinálja. Csak mondjátok meg neki mit kell csinálnia - húzta gonosz vigyorra a száját a vörös hajú lány.
A barna hajú egy pár percig puffogott, de aztán belement. A két fiú elmagyarázta neki mit kell kérnie és tennie. Szerencséjükre egy fiatal férfi volt a recepciónál, ahol az engedélyt kellett kérniük. Tényleg nem telt két percnél több időbe az engedély megszerzése. Dzsudzsi egyből az iskola felé vette az irányt, míg a csapat legalacsonyabbika igyekezte utolérni őt. A két lány az iskola előtt vagy öt percig csak állt és nézte a hatalmas épületet.
 - Azt is meg tudjátok nekünk mutatni, hogy hol lesz az osztályunk? - kérdezte Dzsudzsi a két fiút.
 - Persze - válaszolt egyszerre a fekete és szőke hajú.
 - Ti aztán nagyon összhangban vagytok... - jegyezte meg Dzsudzsi.
Bementek az épületbe és célirányosan elvezette őket Tsukishima egy osztályterem elé.
 - Ez az osztályterem... - jelentette ki, miközben elhúzta az ajtót. A terem semmiben sem különbözött a többi tanteremtől, ami az iskolában volt, de a két lány mégis minden egyes szegletét isteníteni kezdtek.
 - Ezeknek mi baja van? - kérdezte Kageyama a szemüveges fiút.
 - Nem tudom, de ezek megzakkantak - válaszolt egyhangúan Tsukishima.
 - Semmi bajunk sincs! - ugrott oda a vörös hajú lany.
 - Akkor meg? - kérdezte Kageyama. Demi lassan odalépdelt magas barátja mellé. Egymásra néztek, bólintottak, majd csillogó szemekkel mondták:
 - Minden álmunk az volt, hogy kijuthassunk Japánba!
 - Nem japánok vagytok? - lepődott meg Kageyama.
 - Nem ám! - mosolygott Demi.
 - Pedig nagyon jó a japánotok... - csodálkozott Tsukki is.
 - Rengeteget dolgoztunk rajta, de valójában magyarok vagyunk - húzta ki magát büszkén Dzsudzsi.   A két lány kiperdült az ajtón - otthagyva a már-már sokkos állapotban lévő két fiút -  és Dzsudzsi beleszagolt a levegőbe, majd elindult egy irányba. A barna hajú csak követte a barátnőjét és kísérőik is felzárkóztak egy kis idő elteltével. Megláttak egy ajtót, aztán egymásra néztek és felsikítottak egy ugrás kíséretében. Kageyama csillogó szemmel nézte a két lány ugrását és valóban megbizonyosodott afelől, hogy van bennük tehetség.
 - Röpi klub! - sikította Demi és tovább ugrándozott. Körbejárták a tornaterem mindegy egyes kis szegletét, s fél óra elteltével elindultak a kijárat felé a fiúk unszolására. Kissé szomorkásan ballagtak a kollégium felé és amikor beértek, a magasabbik lány megszólalt.
 - Éhes vagyok.
Demi nem szólt semmit, csak a konyhába ment és elővett egy rakat hozzávalót.
 - Mit jót csinalsz? - kukucskált be kiváncsian Dzsudzsi.
 - Ráment... - sóhajtotta a barna hajú.
Dzsu nem szólt semmit, csak visszament a szobába es kisebb görcsöt kapva sikítozni és ugrálni kezdett.
 - Neked meg mi bajod!? Már megint... - kérdezte Tsukk kishíján leborulva az ágyáról.
 - Demi ráment főz! - kiáltotta a vörös hajú és majdnem magára rántotta a szemüveges fiút.
 - He! Csöndesebben! - lépett ki Demi és megpörgette a kést a kezében.
 - O...oké... - emelték fel megadóan a kezüket a fiúk, mire a vörös hajú csak a hasát fogva röhögni kezdett, Demi pedig mosolyogva visszament és elkezdte felvágni a hozzávalókat. Kint a másik lány arról áradozott a többieknek, hogy milyen finomak a barátja által készitett ételek és, hogy ha megkérik biztos főz magyar kaját is, amivel sikerült felcsigáznia Kageyamát. Nem sokkal ezután egy kisebb sikoly hallatszódott a konyhából és egy csörrenés.
Dzsudzsi egyből felpattant és a barátnőjéhez rohant a konyhába, akit az ölében hozott ki és letett egy ágyra, miközben a kisebb lány kisebb röhögőgörcsöt kapott és csak vergődött az ágyon, aztán elkezdte előadni a hattyú halálát.
 - Véér! Véééééér! - hörögte, s előkerült a magasabbik, akinek már hasonló színű volt az arca, mint a haja a sok röhögéstől.
 - Nem halhatsz meg! - nyöszörögte, miközben alig kapott levegőt, s nagy szenvedés árán bekötötte barátnője kezét, majd kidőlt a földön és ott vihogott tovább. Már olyannyira röhögtek, hogy könny folyt a szemükből, a fiúk meg halálra vált arccal figyelték újdonsült szoba- és csapattársaikat. Pár perc csillapíthatatlan röhögés után a magasabb lány köhögni kezdett, mire a másik is abbahagyta és felült az ágyon és megfogta barátnője vállát és ülő helyzetbe hozta, majd nekitámasztotta az ágynak és elszaladt egy pohár vízért, amit a másik kezébe nyomott. Az egy ideig szorongatta a poharat, de végül megitta a tartalmát és utána lihegni kezdett.
 - Anyám! Ne ijesztgess - kuncogta Demi, majd elnyúlt az ágyon.
 - Tudtommal te akartál meghalni - köhögte mosolyogva Dzsudzsi, majd rövid nevetést hallattak.
 - Inkább minket nem kéne ijesztgetnetek! - orította Kageyama, miközben rágalmazóan a két lányra mutatott - Boke!****
 - Azt hittem ez a nagyravaló elnevezés csak Hinatát illeti - szólalt meg Tsukki is, lenéző tekintettel Kageyamát méregetve, aki csak egy morgás közepette elfordult.
 - Na, jól van... Ha így haladunk sose lesz ennivalónk - állt fel Demi.
 - Ne segítsek? - kérdezte Dzsudzsi is, majd megint köhögni kezdett - Na már!
 - Na jó, gyere - mosolygott Demi, majd eltűntek a konyhában.
Egy huzamosabb ideig odabent tartózkodtak, miközben néhány magyar káromkodás szállt ki a helyiségből, de aztán az éneklés mellett döntöttek, amit a szobában lévők szívesen hallgattak. Mennyei illatokkal felruházva penderült ki a két lány a konyhából, Demi kezében egy lábassal, Dzsudzsiéban pedig az evőeszközök. Lepakoltak a háló közepén lévő asztalra - mivel máshol nem volt hely - és leültek köré.
 - Na lássuk, mennyire igaz az, amit Dzsudzsi mesélt - húzta gonosz vigyorra a száját Tsukki.
 - Mielőtt kóstoltál, véleményt ne mondjál! - dorgálta meg a vöröske, majd a fiúéhoz hasonló arckifejezést vett fel - Vagy szedőkanál repül a fejedbe.
 - Legalább itt ne kötekedjetek! - vonta össze Demi a szemöldökét - Együnk már!
A társaság kiszedte az ételt és összecsapta a kezét.
 - Itadakimasu!***** - kiáltották és enni kezdtek. Már aki. A két fiú hümmögve ízlelte a levest és Dzsudzsi is bekapott egy "pálcikányi" tésztát, de Demi csak ott szerencsétlenkedett a furfangos evőeszközzel és sehogy sem sikerült felszednie semmit a tányérjából. A fiúk tiszteletből - ha már ilyen finomat főzött - nem nevették ki, de Dzsudzsi nem bírta ki torokröhögés nélkül.
 - Ne szenvedj már annyit! - tört ki nevetésben, mire Demi elszégyellte magát.
 - Eljöttél úgy Japánba, hogy ilyen mennyei ráment tudsz főzni, de a pálcikát nem tudod használni!? - nevetett mostmár Kageyama is, de egyből abbahagyta és elpirult.
 - Szóval ízlik? - mosolyodott el Demi.
 - Igen! - kiáltotta mindenki.
 - Örülök neki!
Dzsudzsi letette a pálcikáját az asztalra, majd felállt és Kageyama mögé állt.
 - Most mi van? - kérdezte az értetlenül, de a lány megragadta és áttette a barátnője mellé, majd átpakolta az evőeszközöket és helyet foglalt Tsukki mellett, akinek kiesett a szájából az étel, úgy nézte a lányt.
 - Kezdek félni... - nyögte, majd egy kicsit arrébb csusszant. Kageyama is kezdett felalélni, majd megint ordibálni kezdett.
 - Te-te-te-te... Hogy? Mi!? Hogy bírtál felemelni? Hatvanhat kiló vagyok! - mutogatott össze vissza, de Dzsudzsi nyakon csapta.
 - Kuss, "boke" és tanítsd meg szépen Demit, hogy kell használni a pálcikát! - parancsolta, majd megint leült Tsukishima mellé és megeresztett egy-egy kacsintást a fiú és Demi felé, mire a lány rettenetesen elpirult.
 - Tetszik ez az iskola! - mosolygott Dzsudzsi, majd összecsattogtatta párszor a kezében a pálcikát és enni kezdett - Tele van élettel.



*Oyasumi = Jó éjt!
**Oya = Oyasumi röviden
***parittyakötés = ha valakinek vérzik az orra akkor ilyet szoktak felkötni...ez ilyen speciális kötés
****boke = hülye
*****Itadakimasu = Jó étvágyat!